ISMERŐS A VILLAMOSON
Fölszáll idebólint
a majdnem későn érkező
fölfestett táj az üvegen
az ősziesre forduló idő
Akik átvergődtünk
a tömegen csirák
lesz-e jövőnk volt-e múltunk
a tolongásban folytatódunk
Rögéből regébe szökken
a nyár
ideint még egyszer
ki ez az ember
kezem kapaszkodót talál
búzatáblában kibomlik
gólyabálban táncba dermed
szál pipacs
hajlott hát piknikus termet
pirossal kockás nyakán a sál