INKÁBB DÉLKELET-ÁZSIA

Akkor azt gondoltam, hogy nem Amerikába
kell menni, nem is mehettem oda,
hanem másik irányba, Délkelet-Ázsiába,
megmondom azt is, hogy miért, hát világot látni,
elegem volt az itthoni óraadásból
„kéne valakinek tudni Vietnamul”
gondolta valaki-minisztériumi,
s hívattak, hogy engem szemeltek ki,
nem érdekelt, hogy többen visszaléptek,
a bennfentesek és jobban informáltak,
amikor leszállt a gép, kérdeztem magamtól,
mi a francnak jöttem én ide,
nyalogattam a seggemről az izzadságot,
a helybelieket úgy neveztük: „szivi”,
mert hogy szívélyesek, kivéve titkos-
rendőröket, akiket többségükben
valószínűleg a belföldiekre specializáltak,
lett trópusi sisak és szatyor,
a kormányra akasztható, és termosz,
hogy őrizze a forralt vizet,
a postán valamilyen szürkésbarna kenőccsel
ragasztgattuk a bélyegeket,
a Visszaadott kard tava körül
csinálgattuk a fényképeket,
hogy otthon láthassák,
minden rendbe’ van

kép | adobe.com