Inczédy Tamás

KÖLYÖKJETI

KÖLYÖKJETI

Az ifjú férj alig várja, hogy szerzeményével lenyűgözhesse várandós feleségét. A lakás bejárati ajtajához érve mégis meg kell állnia kifújni magát. Leteszi a bútort és rátámaszkodik. Újra eszébe jutnak az antikvárius szavai.

– Amilyen patinás, épp olyan robusztus jószág ez. Száz éve babaágy és garantálom magának, hogy újabb száz év múlva is az lesz.

a trónörökös fekvőhelye

Amikor először megpillantotta az elegáns, öreg bútort a régiségboltban, azonnal meglódult a képzelete. Lelki szemeivel máris tulajdon hálószobájukban látta a babaágyat, fenségesen állt ott és maga körül minden mást jelentéktelenné varázsolt. De hát mi más is lenne egy lakás dísze, ha nem a trónörökös fekvőhelye?

– Ez a darab, kérem, olyan időből származik – duruzsolta az antikvárius –, amikor az emberek még értettek az élethez. Akkoriban fontosabb volt, hogy egy bútor szép legyen és tartós, mintsem össze- és szétszerelhető.

Örült, hogy hallgatott reggeli megérzésére: ha az ember bútorvásárlásra adja a fejét, még mielőtt venne valami sorozatterméket, érdemes szétnéznie egy régiségboltban.

– Valódi mestermű, kérem szépen, hozzáértő kezek faragták, méghozzá igazi vörös cseresznyefából.

Ahogy az ifjú férj a bútorra fektette tenyerét, bizsergést érzett. Az elvágyódás jól ismert érzése volt. De ezúttal nem távoli, elérhetetlen világok hívogatták, hanem saját jövője, az, ami családja körében vár rá.

Immár sorsszerűnek vélte a találkozását az ággyal, és bizonyos volt benne, hogy amint a bútor elfoglalja helyét otthonukban, életükben megannyi más is automatikusan helyére kerül majd.

A bútor eszmei értékét figyelembe véve kifejezetten olcsónak tartotta az antikvárius által elsőre bemondott árat, így még a formaság kedvéért sem kezdett alkudozni. Megvette.

shutterstock 552819301

– Mennyibe került ez, János? ­– kérdi most gangra lépő várandós felesége.

A férfi büszkén megmondja a kiságyért fizetett összeget.

– Jesszus! Ennyiből két újat vehettél volna.

Mint akit leforráztak, úgy érzi magát az ifjú férj, fejében mindenféle gondolatok cikáznak. Hát ennyire félreismerte volna feleségét?! Lehetséges, hogy ne ugyanúgy gondolkodjanak az alapvető értékrendről?! Ezek szerint lehetséges, hogy nemcsak túl korán házasodott, mint azt bizonyos pillanataiban oly tisztán látta, de ráadásul egy hozzá nem illő nővel kötötte össze sorsát?!

Világéletében lázadt a közhely ellen, hogy az ember újra kitermeli szülei kudarcait, hát most akkor már tessék élvezni ezt a minden ízében saját, külön bejáratú kudarcot.

rátelepszik

A sötét gondolatok közül kiviláglik valami biztató: eszébe jut, hogy úgy tartják, a születendő gyermek személyisége néha rátelepszik anyjáéra, hogy kipróbálja, milyen is az élet. Csak erről lehet szó, gondolja a férfi, és türelemre inti magát.

– Éva drágám, emlékszel még, mit feleltél a nagybátyádnak, amikor a lagzinkon azt kérdezte, hány gyereket szeretnénk?

– Hogy jön ez ide, János?

– Ez a kiságy ki fogja szolgálni az összes gyerekünket, akkor is, ha történetesen tényleg tízen lesznek.

– János, ugye tudod, hogy a baba, aki legelőször aludt ebben a kiságyban, már rég halott?

– És akkor mi van? A lakóházakban is generációk sora váltja egymást. Ki-ki éli az életét, aztán átadja a helyét a következőnek. Ez a természet rendje. És ez az ágy száz év múlva is ágy lesz, mert régi mesterek faragták és méghozzá tudod miből?

– Fából.

– De milyen fából! Valódi vörös cseresznyéből!

A feleség nem válaszol. Megérinti az ágyat, egy darabig tapogatja, kopogtatja.

– Mondjuk tényleg jó masszívnak tűnik.

A férfi megkönnyebbül.

– Ezt nem viszi ki a huzat, ha szellőztetsz – mondja és nevetve hozzáteszi –, alig bírtam felcipelni.

– Segítsek bevinni?

– Te ne emelgess semmit! Innen már röhögve beviszem, csak előbb még leszedem róla ezt a szart – mondja a férfi és a furnérlemezből vágott tenyérnyi díszítőelemre mutat, amit láthatóan valamelyik előző tulajdonos utólag ragasztott a kiságy belső falára.

– A macit? De hát miért veszed le?

– Hát csak nem hagyjuk, hogy ez a szocreál izé elcsúfítsa?! És egyébként is, mi a fene ez egyáltalán?

shutterstock 75391309

A feleség közelebb hajol.

– Szerintem egy kutya.

– Ilyen fülekkel?

– Macska?

– Az előbb még maci volt, aztán meg kutya.

– Ne rugózzál már a rendszertanon! Biztosan valami kitalált jószág. Mármint egy stilizált kölyökállat.

– Hová tetted az ízlésed, Éva? Ez egy dilettáns fércmű!

– Szerintem akkor is aranyos.

A férfi már bánja, hogy nem feszítette le a fura kis dekorációt a bútorról még az antikváriumban, vagy legkésőbb a ház előtt, miután kirakták a tehertaxiból.

– Lehetséges, hogy te aranyosnak találod, amihez természetesen jogod van, de bármilyen dekoráció is lesz ezen a szent helyen, a gyerekeink állandóan nézni fogják, méghozzá pont a legfogékonyabb korban, következésképp az adott dolog egész életükre kihatással lehet. Véleményem szerint ez a szörny Leonardo da Vincinek is ízlésficamot okozott volna.

A feleség nem szeretné ismét végighallgatni, férje hogyan tett szert már óvodában páratlan matematikai érzékre azáltal, hogy a kötelező csendes pihenőkön soha nem tudott elaludni, így naponta két órán keresztül hanyatt fekve bámulta a plafont, és unalmában jobb híján minden irányból újra és újra megszámolta a neon lámpatesteket. Tehát mindezt nem akarja újra végighallgatni, ezért inkább legyint.

A férfi egy vajazó késsel feszegeti a díszt. A dísz makacs, próbára teszi a férfit, aki morog, sziszeg, a nő közben nézi, mindketten tudják, hogy hamarosan káromkodás következik. De a dísz ekkor lepattan a kiságyról és a férfi diadalmasan felnevet.

baj van

Feleségére néz, tudat alatt talán egy rég áhított elismerő tekintetet remél, de csak a nő ámuló vagy inkább bámuló arcát látja. Ismeri ezt a nézést, rögtön tudja, hogy baj van. És csakugyan, a cseresznyefán tenyérnyi sérülés éktelenkedik. A lepattintott dísz ragasztása kiszakított egy darabot a cseresznyéből is.

A beállt csendet a férj töri meg.

– Semmi gond ­– hebegi –, majd én faragok ide valami szépet!

Aztán minden olyan gyorsan történt. A baba a vártnál sokkal korábban érkezett, és az orvosok alig tudták megmenteni. Hirtelen mindenkinek több aggódni-, és tennivalója lett, mint amivel meg tudott küzdeni. A faragás sosem készült el.

A kisfiú másfél éves korában kinőtte a kiságyat, ami – ideiglenesen – felkerült a padlásra. És testvérke híján ott is maradt.

A gyerek már serdülőkorban volt, amikor a válás megkezdődött. Az apa nem lakott velük. A fiú segített anyjának szétválogatni a család holmiját. A szortírozással a lakásban is bőven akadt dolguk, és csak utána következett a pince, legvégül a padláson lévő dobozok és zsákok.

– Ez meg mi a fene, muter? – kérdi a fiú a padláson egy kartondobozban kotorászva.

shutterstock 771468823

Az anya felnéz a pakolásból, és ahogy megpillantja fia kezében a furnérlemez dekorációt, megnyúlik vele a pillanat. Eszébe jut a nap, amikor férje hazaállított az antik ággyal. Akkoriban még biztosak voltak benne, hogy nekik kettőjüknek sikerülni fog, hogy ők nem lesznek újabb strigula az elváltak statisztikájában. Ehhez képest most itt válogatja a bizbaszt. A kiságy ott áll mellette, az is telepakolva dobozokkal meg zsákokkal, amiket még át kell nézni.

Arra gondol, hogy ki kéne hajítani mindent, nemcsak a tárgyakat, hanem azt a tizenöt évet is. De hát itt ez a tinédzser fiú, és mennyire labilis.

Ha kiradírozhatná múltja bizonyos részeit, a másik részét szeplőtelen fogantatással magyarázná? Annak volna értelme. De visszakérdez.

– Szerinted mi?

bárcsak ne hasonlítana úgy

A fiú figyelmesen nézegeti a kis tárgyat, az anya közben azt kívánja, bárcsak ne hasonlítana úgy az apjára, mert dehogy is volt az a fogantatás szeplőtelen, aztán meg azon tűnődik, vajon a fiú villogó tekintete miből hoz majd többet, boldogságból vagy bajból. A fiú most fülig érő szájjal felkiált:

– Megvan! Szerintem ez egy – de itt megtorpan és nem mondja ki.

A fiú már szégyelli, mi jutott eszébe, gyerekes hülyeségnek tartja. És mert nem néz fel, nem is láthatja, ahogy anyja a tekintetével biztatja – neki is milyen sok mondanivalója lenne számára, rengeteg, ami régóta kikívánkozik belőle.

A fiú visszahajítja a díszt a dobozba, és felnyit egy másikat.

kép | shutterstock.com