ÍGY

Csak üres égbolt vagyok, egy emberi napfogyatkozás…
Sherman Alexie

Lelkes mozgalmárok kerüljenek.
Házalók, hittérítők szintén.
A gyomok eltűnőben.
Csapódni senkihez.

Gőgtől legyengülve elvegyülök.
Sarkokban megbújva száraz hálók,
megszólítom őket, és válaszolnak.
Ki hozzám indul, még visszatalál,
kérdésre kérdéssel álcázza örök
kétkedésemet. Folytonos tévedésben
nem ölthetek gúnyát, meg kell szólalnom,
a folyékony dadogás nem segít.

Kabátot nem azért húz az ember, mert
odakint cudarul fúj a szél, csak hogy
ne fázzon. Attól még hideg lesz, de
ő nem érzi. És nem azért veszi le,
mert melegbe ért, hanem, hogy feltárja
lényegét. A kabát melegség és
csomagolás. Ha túlél, jótékony
lepel a fekete zsák helyett.

Őszül az erdő, feltárja titkait.
Az újulat rejtőzködik.
Bal karom ág, jobb karom rőzse,
én a parton állok. Indulok.

Oly könnyen ítélsz.
Oly könnyen ítélek.
De hisz épp azért, mert te is.
Vagy annak ellenére.

kép | shutterstock.com