IDŐSZERŰ

kabátos cipős nő vagy inkább férfi
jött velem szemben az utcán
vagy én mentem feléje hol hová
távolodtam és közeledtem csak álltam ott
helyben voltam s körül a házak Budapesten
és erről eszembe jutott de erről-e és akkor-e vagy most
ez
mellékkörülmény
és nem is eszembe egészembe nem is jutott
zuhant
ahogy feljöttem a metróból
a cipős kabátos lépcsős utcás formák között
egy márciusi nap késő délutánján
felhördült a szél
jéggel bélelt cseppek csaptak arcul
fájt a fogam
talán mégis a mellékkörülmények tették
ahogy hirtelen
megnyilvánult pőrén közönségesen
céltalanul
a tárgyiasult múlt lélektelen bizonyságával
mégis mint elemi tapasztalat
kéj és kín
tényszerű
érzet akár képlet
öregen éppen időszerű kívüli kétségtelenje
tudata huzata
föl nem fogni nem lehetséges –
minden történet elsurranó pillanat villanás
még el sem kezdődött már végbement
annyira kevés
hiába mérhetetlen és határtalan
az ember keresgél hozzá mikor mit
hát én hangzatokat
itt éppen központozatlan verssorok
vonalaiba
kapasz
kodom

kép | Casey Hugelfink, flickr.com