Vörös István

IDŐGÉP ÉPÍTÉS

2004 március

IDŐGÉP ÉPÍTÉS

HALOTTAK ÉS GÉPEK TUDATA

Ötszáz egyforma kis golyóval
megtölteni egy ezerszer nagyobb
golyót. A kis golyók legyenek
féldrágakőből vagy üvegből,
finoman koccanjanak egymáshoz.
A nagy golyó legyen alabástromból,
koponyavarratszerű ragasztás
zárja le. Ötven ilyen golyóval
töltsünk meg egy százszor nagyobb
műanyaggömböt. Az üresen
maradt helyet töltse illatos,
fehér lámpaolaj. A gömböt,
lezárása után, öt hasonló
társával helyezzük el egy
hidroglóbuszban. Víz helyett
engedjünk rájuk hamis, savanyú
bort. 125 ezer féldrágakő
súlya alatt a hidroglóbusz
az oldalára dől, gyökerei a földből
kifordulnak. Egy fémtestű hörcsög
járatai kerülnek napvilágra.
Betonozott alagutak, dől belőlük
a kipufogóbűz. Egy sarokban fölfüstölt
egérsonkák. Engedjük ki ketrecéből
a papírmacskát, ő majd mindent kinyomoz.
Talán megtudjuk, ki az a
mi, én, üres én. Egy karton-
kutya földlabdákat dob ebbe
a három üregbe. Az elsőbe ötszázat,
a másodikba ötvenet,
a harmadikból ötöt kivesz.

FÉREGLYUK

Halottak és gépek tudata,
édes haza, ó, édes haza.
A világ szövete elszakadt,
azon túl valami még akad.
Ott mindig akad még valami,
magunkat halottnak vallani
elég. De nem elég hallani,
ellöknek tekergő karjai.
A semmi válogat belőlünk,
ami volt, onnan épp előtűnt.
Meglátom ötéves önmagam,
ami lesz, már most is rajta van.
Rajta van már most is, ami lesz,
rám néz, és múltjába félretesz,
félretesz a semmi zsákjába,
míg a rés bezárul, megvárja.

MIKOR SZERKESSZÜNK IDŐGÉPET?

Tegnap. Tavaly. Akasszunk
ki egy kampót a levegőből,
és húzzuk be oda, mint
halász a hálót, a mát.
Csak akkor sikerülhet, ha
nem találunk benne egyebet
egyetlen rákollónál. De ahhoz
ma este ne menjünk sehová,
mert nem leszünk sehol.
Zárkózzunk be egy szobába,
hogy ne legyünk ott, csak
holnap reggel. Addig? Az az
idő elveszik, nem a miénk, mint
a letört fog se már. Féreglyuk,
gyökérkezelés. Koccanó kőgolyók.

kép | shutterstock.com