„… HULLÁMZIK, VÁLTOZIK …”
1998 november
önmagadért remegve: boldog élet
látszatát adnád vagy vennéd, ha volna
ilyen tükörkép, folyóvízbe nézned
mintha lehetne, ha nem belefojtva
látnád az arcokat — szemük helyett
a hangjuk bugyborékol, hallhatod,
folyik a szó… és amit nem lehet
a szóba önteni, a tegnapot
(te is azok közül való vagy!) terheli
rád egy kézre tett kéz — egy mozdulat
az időben hullámzik, ha elengedi
változó partját, ahol nem szabad
kikötnie… ha tested elmerült
a mások tükrében: átszellemülsz?