SEMMISÉG
Ma éjszaka, ahogy kikászálódtam az ágyból
s a könyvespolcra tett karórámra pillantottam,
nem tudtam leolvasni, hány óra van.
Az éjszakai lámpához léptem,
és néztem, csak néztem:
az órán se szám, se mutató, semmi.
Hol vagyok s mikor?
Órám fém-hátlapja némán dermedt rám
vissza. Egy semmiség volt tehát az ok,
vagy mégsem. Egész nap bennem zizegett.