Horgas Judit

RAGASZTÓ

2001 május

RAGASZTÓ

A ragasztó széthulló világunkban az egység őre. Legyen az gumi-, papír- vagy csemperagasztó, csiriz vagy enyv, a ragasztó társadalmi hasznossága vitathatatlan. Kétféle cél élteti: vagy az egykor összetartozó, ám sajnálatos véletlen folytán szétvált darabokat forrasztja ismét egybe, vagy új, szent szövetséget köt addig különálló részek között. Tevékenysége tehát a házasságkötő és a békítő ügyvéd munkáját egyesíti, s tagadhatatlanul jóval sikeresebben működik mindkettőnél. Bár a ragasztó is elöregedhet, kiszikkadhat, megadhatja magát a múló időnek, de kisebb anyagi ellenszolgáltatásért egész életében híven köti a rábízottakat.

Ragasztani azonban tudni kell, mert aki óvatlanul vagy netán hebehurgyán nyúl a technika eme vívmányához, az könnyen rajtaveszt, és akkor aztán nem menekül, hozzáragadhat bármi, száraz kenyérhéj, kóbor kutya vagy ócskaságokkal teli, mocskos újságpapír. A kiömlő ragasztó ugyanis nem válogat, körbefolyja az útjába kerülő tárgyakat és embereket, és kérlelhetetlenül összeköti őket, hiába kapálóznak.
általános széthullás
Felgyorsult korunk méltó jelképe a pillanatragasztó. Félrevezető neve ellenére nem a pillanat megragadására szolgál, bár törött homokórák javítására is kiválóan alkalmas. A pillanatragasztó használata nagy lelki elszántságot igényel, gyors, határozott mozdulatokat és pontos kivitelezést. Ha pillanatragasztóhoz nyúlunk, tudnunk kell, hogy innen már nincs visszaút, ezért alaposan fontoljuk meg, hogy az összeillesztendő részek valóban jobban mutatnának-e együtt és nem csak az általános széthullás elleni elkeseredett és hiábavaló magánakciónkról van szó. Csacsiság lenne túlbuzgón védekeznünk, de tiszteletet érdemel az értő erőfeszítés, ezért ha meggyőződtünk ügyünk igazáról, bátran és példamutatóan tegyük meg a szükséges lépéseket.

Bármilyen ragasztót alkalmazunk is, használat előtt ne felejtsük el a felületet megtisztítani, mert a kötést akadályozhatják a felesleges rétegek, és a lecsupaszított felszín kínálja a legmegfelelőbb terepet. A ragasztás ugyanis, bár a ragacsosság képzetét kelti, tiszta munka, ragasztani csak tiszta szívvel és tiszta kézzel szabad, letisztult elmével a letisztított anyagra.

Tiszta ragasztó van abban a zacskóban is, amit egy húsz év körüli lány tart az orrához a Moszkva téren, látom nap mint nap, az 56-os villamos megállójában ül egy padon, mindig ugyanott, körülötte a társai, de széteső világunkban számára az egyetlen biztos pont az a nejlonzacskó, hozzáragadt, végleg, egészen.

kép | milosluz, adobe.com