PETRI GYÖRGY VERSÉRŐL
2013 július
A MEGVÁLTÁS HÁTULÜTŐI
Isten éjjel ágyam szélére ül,
a szakállszőröket egyenként kicsavarozza
államból és (mindig három ångstrőmmel)
hosszabbakat csavar be a helyükre.
A használtakat egy Nivea-krémes dobozba rakja,
aztán szublimál.
Ez hetek óta így megy. Minden éjjel
settenkedik az államon.
Felébredek, hogy szúr. Káromkodni
készülök, de szavam elébe vág:
Ez a végleges méret.
– Jól beszorítom.
Szakállam mint megdühödött kefe
sikálja a fekete levegőt:
Szórakozunk?
Mi lett volna, ezzel a fáradsággal,
mindjárt ezt belerakni? Nem riaszt fel folyton,
s maga se végeskedik ennyiszer ebben a
lukban, ahol még én is alig férek.
Mond valamit – mormogta szórakozottan,
s a szőröket
visszaszórta a Niveás dobozba. –
Ha akarja: leszerelem az egészet. Én megértem.
De hát – ne legyenek illúziói:
a fogakat is,
meg a fákat
minden éjjel, ugyanígy…
Az egyik Mary Poppins-regényben a gyerekek meglesik, ahogy a bibliai Noé legidősebb lánya, Nellie-Rubina fából faragott ágakkal, virágokkal, madarakkal és bárányokkal hozza el a tavaszt. Az éjszaka gondosan felragasztgatott, színes festékkel kipingált kellékek reggelre életre kelnek, és egy csapásra elűzik a telet – mintha nem is lehetne más ésszerű magyarázata a hihetetlen változásnak. Petri nem bízza beosztottakra a munkát, versében maga a nagybetűs Isten áll dolognak éjjelről éjjelre, s bár a költői képzelet a valóságnál aprólékosabbnak láttatja a szőrnövekedést (1 ångström = 0,1 nanométer, azaz 10-9 méter, ennél még egy pelyhedző kamasz is gyorsabban ereszt szakállt), az abszurd jelenet szereplői mégis testi valójukban mutatkoznak előttünk, mondhatnánk: deszublimálódnak, a költészet légnemű anyagából szinte fogható alakokká szilárdulnak.
Petri György fekszik az ágyán, fektében is olyan, mint Szilágyi Lenke fotóján: sovány, kicsit koszlott, a szakálla egyenetlenre nyírva, Isten meg ül mellette, és érdekes módon ő is éppen olyan, mint a költő: sovány, kicsit koszlott, gondterhelten ráncolja a homlokát. Csak azt nem tudom, ki csavarozza be Isten szakállát minden éjjel, ugyanígy…