CSÜNGŐ VÉRBÜKK
2012 február
A generációk közötti együttműködés ösztönzése érdekében az állam törekszik arra, hogy a család tagjainak egymás iránti felelősségvállalása erősödjön, és ez a felelősségvállalás elismerést nyerjen…
A nagykorú gyermeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási kötelezettsége áll fenn azon szülőjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani.
(2011. évi CCXI. törvény a családok védelméről)
Egy pillanatra még a fa alatt alvó férfi fölé hajolt, aztán visszament a házba, és halkan becsukta maga mögött az ajtót.
Kilencéves volt, amikor az anyja pár hét leforgása alatt meghalt hasnyálmirigyrákban. Apja már egy éve nyugdíjba ment a rendőrségtől, és az otthoni üldögélést csak néhány alkalmi munka és az egyre gyakoribb kocsmalátogatás szakította meg. A temetés után magához szorította Klárit, és a sírástól csukladozva csókolgatta, magunkra maradtunk, kislányom, már csak mi maradtunk egymásnak.
rögtön megütötte
Akkoriban, ha hazaért az iskolából, az apja ölbe vette, és amíg ő elmesélte, mi történt aznap, a haját, a karját simogatta. Még nem volt tizenegy, amikor a férfi először megerőszakolta. Éjszaka tört rá, és rögtön megütötte, bár a kislány nem is próbált védekezni. Mindez két-három havonta ismétlődött, és reggel, míg az apja másnaposan ásítozott, mindketten úgy tettek, mintha semmi nem történt volna.
Tizenhat évesen, a kisváros szélén nyáron működő diszkóban ismerte meg a harminc körüli férfit, akivel pár nappal később elszökött a fővárosba. Többen éltek együtt egy nyolcadik kerületi, lepusztult lakásban, és csipcsup lopásból tartották fent magukat. Még csak hathónapos terhes volt, de megindult a vajúdás, és a gyerek halott volt, mire megszülte. A férfi egyszer látogatta meg: egy sporttáskába összepakolta Klári minden cuccát, és otthagyta a kórházi ágya mellett.
Gyöngyi nénivel utoljára az anyja temetésén találkozott, de emlékezett rá, melyik kisvárosban él, mert az apja eleinte minden karácsonykor képeslapot iratott a rokonoknak. Az anyja nagynénje pártában maradt ápolónő volt egy katolikus öregotthonban, amelyet apcáknak tartottak fent. Minden évben fehér cérnából horgolt angyalkát küldött neki, jól kikeményítve, hogy mutasson a karácsonyfán. Klári még a kórházból felhívta a tudakozót, és néhány sikertelen próbálkozás után üzenetet hagyott Gyöngyi néninek az otthon portásánál.
Másnap délután már együtt utaztak vissza a szolgálati lakásba, és Klári szó nélkül teljesítette a néni egyetlen feltételét: beiratkozott a helyi egészségügyi szakközépbe. Az iskolaigazgató jól ismerhette Gyöngyi nénit, semmit nem kérdezett a kimaradt félévről, és a lány júniusban meglepően jó jegyekkel hálálta meg a bizalmat. Délutánonként bejárt az otthonba segíteni: tartotta a felfekvéses öregasszonyok hátát, míg a nénje babakrémmel kenegette pergamensárgára gyűrött bőrüket. Vékony, csontos arca annyira hasonlított a vénkisasszonyéra, hogy mindenki az unokájának hitte, és egyikük sem tiltakozott a feltételezés ellen. Klári apjáról soha nem beszéltek, de a lány gyanította, hogy Gyöngyi néni egyszer írt neki, és nem kapott választ.
a szeme a régi
Az öregasszony már jó pár éve halott volt, amikor az apja először beállított. Klári még mindig az egykori kastély hatalmas parkjának végében, a szolgálati lakásában élt, és az öregotthonban dolgozott. Apja a csüngő vérbükk bordó lombsátora alatt várt rá, mert erősen tűzött a nap. Ahogy Klári belépett volna a kis ház ajtaján, kibújt az árnyékból. Először nem ismert rá: az alkoholtól felpüffedt, az arca elszíneződött, de a szeme a régi volt. Pénzt akart. Odaadta, ami nála volt, még az aprót is, de a lakásba nem engedte be. Amikor az apja végre elment, kétszer ráfordította a kulcsot a zárra, és még sokáig állt csukott szemmel az ajtónak dőlve.
Attól kezdve két-három hetente felbukkant, mindig a vérbükk mögül, bár ahogy hidegre fordult az idő, a lombok egyre ritkultak. Klári megszokta, hogy csak egy-kétezer forintot tartson a pénztárcájában, amit szótlanul a férfi markába szórt, ügyelve, hogy ne érjen a kezéhez. Aztán február elején az apja egy papírral érkezett. Ügyvédi felszólítás volt, hogy a hatályos törvények értelmében köteles magához venni a férfit, aki önhibáján kívül fedél nélkül maradt. Az irat még a másfél szobás szolgálati lakás pontos méreteit is megadta, és indoklásként megemlítette, hogy biztos keresettel rendelkező, egyedülálló nő.
két félliteres pálinka
Rettenetes hideg volt azokban a napokban. Az apját a konyhaasztalhoz ültette, feljebb csavarta a gázt, és magára húzott még egy pulóvert, úgy indult a boltba. Kenyeret, virslit és két félliteres pálinkát vett. Az üvegeket és az elkészített ételt az asztalon hagyta, a széken alvó férfi mellett, és visszament az otthonba, hogy helyettesítse az éjszakás nővért, akinek a kisfia megbetegedett.
Még sötétben ért haza. Apja a bekapcsolt tévé előtt aludt, a szőnyegen két üres üveg feküdt. Sokkal súlyosabb volt a teste, mint a kiszáradt apácáknak, de sikerült kiemelnie a fotelből, a bejárati ajtóhoz húznia, és aztán tovább, ki a házból, a csüngő vérbükk hosszú, lelógó ágai alá.