Horgas Judit

„CSAK NE KELLJEN KEVEREDNI” 

2010 június

„CSAK NE KELLJEN KEVEREDNI” 

Mohácsi Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány elnöke a diszkriminációról

Hat évvel ezelőtt született meg az antidiszkriminációs törvény. Ekkor jött létre az alapítványunk, mert a törvény lehetővé teszi, hogy kívülálló szervezetként beavatkozhassunk egy település életébe, és ott, ahol a cigány gyerekeket elkülönítik, bírósági úton megszüntessük a szegregációt. Az első ügyünk Miskolcon volt, hatalmas felháborodás és tiltakozás közepette. A városi vezetés szóba sem akart állni velünk. Gazdasági okokból összevonták az iskolákat a városban, de elfelejtették figyelembe venni a többi szempontot. Egy intézmény lett a Selyemréti és a József Attila Általános Iskola, amelyek csupán kétutcányira esnek egymástól. A József Attilába jártak a cigány, a Selyemrétibe a nem cigány gyerekek. Minden szinten külön kezelték a két iskolát, külön tantervük volt. A Selyemréti iskolában minden szép és jó várta a gyerekeket, a József Attilában azonban az volt a pedagógiai program követelménye, hogy a gyerekek elsajátítsák a tantervi minimumot. Nem volt átjárás a két intézmény között, amíg átiratkozási akciókat nem szerveztünk. Áprilisban, a beiratkozások idején összeszedtük azokat a cigány gyerekeket a telepről, akik nem akartak a József Attilába járni, és a szüleikkel együtt elvittük a Selyemréti iskolába, hiszen körzetileg oda tartoznak, kötelesek mindenkit felvenni. Amíg ott ültünk, beírták a gyerekeket, majd elkezdődött a tanév, és azt láttuk, hogy a cigány gyerekek mind visszakerültek a József Attilába. Nagyon komoly ellenállásba ütköztünk. A pedagógusok megdolgozták a családokat: figyelmeztették őket, hogy a gyerek nem bírja majd a tempót, csúfolni fogják, sokba kerülnek a különórák, az úszás – addig, addig, míg lebeszélték a szülőket, és ott kezdték a tanévet a József Attilában.

szembeszálltunk

Az önkormányzat hat év után végre most hozott egy határozatot, hogy bezárja a József Attila Iskolát. Az elmúlt három évben már nem indítottak első osztályt, csak a négy felső tagozat maradt meg. Az iskola az egykori cigánytelep közepén van. A telepet régen felszámolták, a családok egy részét beköltöztették az Avas lakótelepre, a többieket máshova. A többi iskola azonban nem fogadta be az újonnan érkező cigány gyerekeket, vissza kellett járniuk a József Attilába. Az önkormányzati határozat szerint a megmaradt felső tagozatosokat áttették volna a Selyemrétibe, de külön osztályokba. Szembeszálltunk a döntéssel, és annyit értünk el. hogy csak egy osztályt tesznek át, a többi gyereket megpróbálják szétosztani. Osztályonként kis létszámról, csupán 10-12 gyerekről van szó. Szeptemberben majd megnézzük, hogyan valósul meg a gyakorlatban a miskolci integráció.

vecteezy backgrounds abstract celebration backdrop decoration multi 24623007

Mindegy, hogy kistelepülés vagy nagyváros, a Dunántúlon van vagy az ország keleti részén, mindenhol ugyanezzel a gyakorlattal találkozunk. Ráadásul pártsemleges jelenség: ebben az egy kérdésben mindenki megegyezik: lehet fideszes, szocialista, szabad demokrata vagy független a polgármester, ugyanazzal védekezik. Az idejétmúlt, bizonyítottan téves elképzelésre hivatkoznak, hogy a gyengébb képességű, lassabban haladó gyerekek egy csoportban jobban fejleszthetők. Hiába magyarázzuk, hogy amikor az elmúlt rendszerben felzárkóztató normatívát kaptak a cigány gyerekek után, és ezen az alapon létrehozhatták a cigány osztályokat, évtizedeken keresztül nem értek el eredményt. A felzárkóztató normatívát felváltotta az integrációs normatíva: most akkor kapnak pénzt az iskolák, ha a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket integrálják. Az integrációs normatívát azonban furcsa módon nagyon kevés iskola igényli. Inkább nem kell a pénz. Hajdúhadházán a polgármester többször kijelentette, hogy neki nem kell „cigány pénz”, inkább legyen szegény a város, csak ne kelljen keveredni. A pedagógusok is tüntetnek, hogy ne zárják be a cigány iskolákat, mert féltik az állásukat. Számos településen a Magyar Gárda tüntetett a cigány iskola bezárása ellen. Ahol egy osztály van, ott tagozattal oldják meg a különválasztást: a németesek a cigány gyerekek, az angolosok a nem cigányok. Elképesztő kiskapukat találnak, hogy megkerüljék a törvényt. Azt hittük, nekünk már nem lehet meglepetést okozni, de olyan leleményességgel oldják meg a kérdést, hogy még mindig megdöbbenünk. Egy kis faluban úgy iskolázták be az egy osztálynyi gyereket, hogy felváltva tartották vissza az óvodásokat. Így egyik évben csupa cigány osztály indult, a következőben meg csupa nem cigány.

Az előítéleteken túl mindez különféle érdekekkel magyarázható. A polgármesternek, az önkormányzatnak az az érdeke, hogy a következő ciklusra is megválasszák. A többségi szülők pedig akkor szavaznak rájuk, ha nem ül cigány a gyerekük mellett. A pedagógusnak az az érdeke, hogy minél könnyebb legyen a munkája. Ne kelljen olyan gyerekkel kínlódnia, akinek nincs felszerelése, uzsonnája, vagy nem tudják a szülők befizetni az ebédjét.

markában tartja

Minden ügyünket úgy kezdjük, hogy munkatársaink több hónapon át felmérik az adott településen a roma közösséget, az igényeiket. Az első látogatásunkkor a családok rendre elpanaszolják, milyen rosszul bánnak a gyerekekkel az iskolában, és hogy az ott szerzett bizonyítvánnyal nem lehet tovább tanulni. A cigány iskolában szerzett ötös máshol kettest se ér. Amint híre megy, hogy ott jártunk, megjelennek a szülőknél a pedagógusok, és elmondják, hogy mi, budapestiek csak felforgatjuk az életet, ők igenis nagyon szeretik a roma gyerekeket, hiszen évtizedek óta velük dolgoznak. A szülők már attól meghatódnak, hogy a tanító néni ellátogatott hozzájuk, és elfogadott tőlük egy csésze kávét. Korábban persze esze ágába se jutott, hogy családlátogatást tegyen. Rendszeresen kikérdezem az iskolaigazgatókat, szokták-e látogatni a családokat, és mindenhol megerősítik, hogy mióta nem kötelező, a pedagógusok soha nem mennek el. Közben panaszkodnak, hogy nem lehet bírni a Pistikével, mert problémás a családi háttere – de nem ismerik a családot, és így valóban nem könnyű a dolguk. A szülők a pedagógusok látogatása után elbizonytalanodnak. A település önkormányzata markában tartja a cigány önkormányzatot, hiszen anyagilag tőlük függnek, és nagyon sok esetben tapasztaljuk, hogy ha mellénk áll a cigány önkormányzat elnöke, hamarosan eltávolítják a posztjáról. Az önkormányzat közmunka lehetőséget kínál a hangadó szülőknek, ha beadják a derekukat. A cigány önkormányzat elnöke például lehetőséget kap, hogy cigány nyelvet tanítson az iskolában. Ha valaki arra vetemedik, hogy a televízióban nyilatkozva mellénk áll, alaposan elbánnak vele: nem kap segélyt, közmunkát, és a gyerekét büntetik meg a tanárok, folyamatosan azt emlegetve, hogy „apád be akarja záratni az iskolát”. Forgatókönyv-szerűen mindenütt ugyanazok a folyamatok zajlanak le. A romák persze nem mernek szembeszegülni ekkora nyomással, és lassan meggyőzik magukat, hogy nem is olyan rossz az az iskola, hiszen ők is oda jártak – és elfelejtik, hogy az ő idejükben még vegyes iskolaként működött.

vecteezy celebration of multi colored balloons flying in joy 24623004

A rendszerváltás előtt volt munkájuk a romáknak, de azóta folyamatosan csúsznak egyre lejjebb, a mélyszegénységbe. Miskolcon a mostani polgármester az egykor jó nevű Fazola Henrik Iskolában tanult, ahová most csak cigány gyerekek járnak. Vasgyári munkások laktak azon a környéken – vegyesen cigányok és nem cigányok. Mikor megszűnt a vasgyár, a cigányok nem kaptak máshol munkát. Ők maradtak, a nem cigányok meg elköltöztek, így az iskola is átalakult.

Minél kisebb a gyerek, annál jobban működik az integráció. Első osztályos, hatéves gyerekek között még nincs akkora különbség, a hátrányokat be lehet pótolni, és a kisebbek elfogadóbbak. Nyíregyházán sikerült bezáratnunk a Huszár telepi iskolát. Hat különböző intézménybe szórták szét a száz roma gyereket. A kicsik megállták a helyüket, de a nagyobbak nem tudtak beilleszkedni, és nem is fogadták el őket. Rendszeresítettek egy iskolabuszt, ami a Huszár telepen összeszedte a gyerekeket és elvitte az iskolába. A nagyobbak felszálltak a buszra, de nem mentek be az iskolába. Meggyőződésünk, hogy már az óvodában rendet kellene tenni: ha sikerülne megszüntetni az óvodai szegregációt, és már ott találkoznának egymással a gyerekek, nem lennének ilyen problémák. De addig is kezdenünk kell valamit a nagyobbakkal, akiknek sokszor túlkorosként kell szembenézni az elutasítással. Nem voltunk benne biztosak, hogy ilyenkor is mindenképpen erőltetni kell az integrációt. Az egyik befogadó nyíregyházi iskola igazgatója mesélte, hogy bár kezdetben óriási volt az ellenállás, és maga is úgy vélte, ezeket a nagy gyerekeket már nem lehet megváltoztatni, miután elkezdték a munkát, belátta: még mindig jobb, ha legalább egy-két évig színvonalasabb iskolába járnak, és a bizonyítványukban annak a neve szerepel, mert ennyivel is több esélyt kapnak az életben.

nincsenek megfelelő eszközeik

Minden iskolában vannak „díszcigányok”. A cigány önkormányzatok elnökeinek a gyerekei például soha nem a cigány iskolába járnak, őket befogadják jobb intézményekbe, gyakran az egyházi iskolákba is, ami azért különös, mert tapasztalataink szerint ezek zárkóznak el legkeményebben az integrációtól. Az intézmény így könnyedén visszautasíthatja a szegregáció vádját, mondván, hogy hozzájuk jár roma gyerek. Amikor iskolalátogatásra megyek, mindig azokat az osztályokat mutatják meg, ahol van egy-két cigány gyerek, akiket gondosan az első padsorba ültetnek. Pedig minden osztályba tehetnének két-három cigány gyereket, ahogy régen is jártak szegény gyerekek minden osztályba. Akkor még a pedagógusok megbirkóztak a feladattal – ma azt állítják, nem tudnak mit kezdeni a cigány gyerekekkel, nincsenek megfelelő eszközeik, és a problémákat csak homogén osztályokban lehet kezelni. A cigány iskolákban találkozhatunk nem cigány, de mélyszegénységben élő gyerekekkel is, akik ugyanabban a környezetben nevelkednek. Minden pedagógiai probléma alapja a szegénység: a család nem tudja megvenni az alapvető felszereléseket, nem tudja kifizetni az osztálykirándulás vagy az erdei iskola költségeit.

A számok azt mutatják, hogy egy EU-országban átlagosan 2% a sajátos nevelési módokat igénylő gyerekek aránya. Nálunk közel 8%, egyszerűen azért, mert a roma gyerekeket indokolatlanul fogyatékosnak ítélik, és külön osztályba, iskolába teszik. Van néhány ilyen ügyünk, de ezt nagyon nehéz megfogni. Rendszerint úgy kezdődik, hogy az óvó néni szerint gond van a gyerek képességeivel. Elküldik egy bizottsághoz, amely megállapítja, hogy a gyerek fogyatékos, ezért gyógypedagógiai iskolába kell járnia. A szülőkkel aláíratják a papírt, hogy elfogadták a bizottság döntését. Általában nem tudják, mit írnak alá, de sokszor a legelképesztőbb trükkökkel élnek: olyan esettel is találkoztunk, hogy a szülőnek azt mondták, a gyerek ebédpapírját kell aláírni. Azt sem tudják, hogy nem kötelező elfogadniuk a döntést, fellebbezhetnek, kérhetnek másik vizsgálóbizottságot. Inkább beletörődnek. Ha a gyerek bekerül a gyógypedagógiai iskolába, nyolcadik osztály után reménytelen a továbbtanulás. Van néhány ilyen ügyünk is. A testvérem, Mohácsi Viktória kezdeményezésére szerveztünk egy nyári tábort, ahol összeszedtünk olyan 7-8. osztályos gyerekeket, akik gyógypedagógiai iskolába jártak, de az eredményeik alapján sokkal jobb képességűeknek tűntek. Egy független szakértővel felmérettük őket, és ez alapján 12 gyereknél kártérítési eljárást indítottunk. Majdnem mindegyiket elbuktuk, Nyíregyházán két gyerek kapott egy-egy millió forint kártérítést. Mivel a bíró nem kompetens a gyerek képességeinek megítélésében, fel kell kérnie egy igazságügyi szakértőt. Csakhogy a szakértői kör igen szűk, így ugyanaz a bizottság mérte fel a gyereket kiskorában. Nyilván nem cáfolják meg a saját korábbi véleményüket. Azzal is találkoztunk, hogy a szakértő kijelentette: bár a gyerekek IQ-ja valóban a határérték fölötti, úgy véli, mégis jó helyük volt a gyógypedagógiai iskolában. Baj van a tesztekkel is. A minisztérium évek óta ígérgeti, hogy új, kultúrafüggetlen, a képességeket mérő teszteket dolgoznak ki, hogy a cigány gyereket ne azért nyilvánítsák fogyatékosnak, mert nincs otthon számítógépe.

vecteezy multi colored celebration with abstract decoration backdrop 24622964

Az egyik gyerek azért vállalta a pert, mert autószerelő akart lenni, de a gyógypedagógiai iskola után nem tanulhatott tovább, nem vették fel. Lehetett volna belőle kosárfonó vagy pékinas. Azt ígértük, ha megnyerjük a kártérítési pert, az egymillió forintból magántanárt fogadhat, aki felkészíti a felvételire. Csakhogy a per négy éven át húzódott, mire befejeződött, a fiú már 17 éves volt, mindenből kiábrándult, a pénz sem kellett neki.

Az OKM és a miniszter ellen végül pert indítottunk, mert nem tett semmit a szegregáció ellen, sőt, előfordult, hogy az iskolák arra hivatkoztak: a minisztériumtól kaptak engedélyt a törvénysértő gyakorlatra. Tiszavasváriban kétszer is látogatást tett a miniszter a cigány iskolában, tehát gyakorlatilag jóváhagyta az ottani szegregációt. Rengeteg levelet írtunk, kértük az állásfoglalását és hogy vizsgáltassa ki az egyes ügyeket. Legtöbbször nem válaszolt, vagy ha mégis, az egyik huszadrangú beosztottja küldött valami semleges választ. A per februári tárgyalásán a minisztériumból csak egy ügyvéd jelent meg, és kérte az eljárás megszüntetését, mert úgy vélte, a minisztérium nem hibáztatható, ez az önkormányzatok felelőssége. A bíró azonban nem szüntette meg az eljárást, májusban folytatódik az ügy. A következő oktatási miniszter megörökli a pert. Azt szeretnénk elérni, hogy legyen egy oktatási felügyelő szerv – ahogyan a mi gyerekkorunkban még volt szakfelügyelet –, mert ma szakmailag senki nem ellenőrzi, mi folyik az iskolákban és hogy a fejkvótát valóban a gyerekekre költik-e.

Az írás a CIGÁNYKERÉKBEN című sorozatban jelent meg.
kép | vecteezy.com