Horgas Judit

CSAJKA GÁBOR CYPRIAN VERSÉRŐL

2014 augusztus

CSAJKA GÁBOR CYPRIAN VERSÉRŐL

HARD-KIER 64

Fönt a városban, az agyonjárt Moszkva
téren, hajléktalanokat etettek a máltaiak.
Rendőrök egyengették a hosszú sort, kábé
kétezer embert, s őrizték a fehér kocsikat.
Azok hozták át innen a babgulyást
meg sok-sok papírvékony, műanyag csajkát.
Egy fakó, sovány, szakállas férfi újra sorba
állt; észrevették, ütötték, megrugdosták.
Lebukott; egyszer már kiette a nevemet.
Nincs géppisztolyom, nem lőttem szét az eget.

Ha a csajka valóban papírvékony, kegyetlenül égeti az ember tenyerét a forró gulyástól pillanatok alatt áttüzesedő műanyag. Égeti az ételosztókét is, amikor igyekeznek egyenlő mennyiségű hús- és zöldségdarabot kihalászni, de nincs mit tenni: a vastagabb anyagból készült csajka túl drága. A szelet kenyér hőszigetelő alátétként szolgál, míg a hajléktalanok az agyonjárt tér valamelyik sarkába vonulva padkaszélre csúsztatják a tányért, apróra tépik a kenyeret és fölé hajolva kanalaznak. Láttam már elégszer. Láthatta Csajka Gábor Cyprian is, a pillanatfelvételként rögzített kép részletei belevésődtek – vagy többször ismétlődő élmény volt? Az éhes emberek hosszan elnyúló sora megszokhatatlan, mindegy, melyik téren és hányszor látjuk. A számkivetettek gyorsan beletanulnak a rájuk kényszerített szerepbe, várakozás közben magukra öltik a többségi társadalom moralitásjátékának torz figuráit. Láttam már elégszer: Brutális Önzés ráförmed a félvakon tapogatózó Öregségre, Rend és Fegyelem két oldalról cibálja Szégyent, míg Gyávaság tompán maga elé mered. Nehezen szokható meg az alázatosság, a kielégíthetetlen éhség is, de az ételosztás legfájdalmasabb tapasztalata, ahogy a hajléktalanokból kiölt szolidaritás helyét átveszi a Pillanatnyi Érdek, és csúfondáros pofát vágva nyelvet ölt a nézőkre. A moralitásjáték csúcspontja, amikor a Via Dolorosa hosszú sorát saját testükből formálók észrevették, ütötték, megrugdosták a Jézus-szerű, sovány, szakállas férfit.

A költő bátorságának jele, hogy kilép a nézőszerepből, nevéből szójátékot formálva saját magát is belehelyezi a pillanatfelvételbe. Így lesz hiteles és átélhető az utolsó sor kétségbeesett, tehetetlen dühe. Éreztem már elégszer.

A HON A HAZÁBAN című kötetből
kép | shutterstock.com