ZÖLD HEGEDŰS
A földre feküdni hanyatt,
álmomban érezni, hogy dobog,
látni, hogyan sodródnak velem
narancsszemhéjú, vékony angyalok,
tudni, hogy városok felett
képzeletem hajlong, a zöld hegedűs,
tudni, hogy az özönvíz után
mégiscsak hozzám menekülsz –
ebben hittem kezdettől fogva,
s most, hogy visszalöktél a homokba,
titkos részeim hiába értik
a szénlevelű fák miséit,
mészkőszentek közt megalázva
hiába térdelek a szélben,
rám kövesedik a szánalom
e határtalan ismeretlenségben.