Horgas Béla

VERS ÁLTAL

1997 december

VERS ÁLTAL

méhviaszba nyomva mintha mindegy
volna születés halál és közben a rozsdás
örökös zümmögés tükrös kórházfolyosókon

megint a történetek megállíthatatlanul és
egymásba nyomorítva kampókkal

mit makogsz mégis különbségeket
hogy a hasonulás mint júliusi hold vörös heve
és a rémületesen vonyító szelek éjszaka
ahogy rohannak körbe a Földön meztelenül
el ne sodorjanak bálányi jegek tűzcsapok

mit remélsz tördelsz kaparsz kinek válaszolsz
vers által homályosan ha moccansz ha nem
közöd van tudod nem hazudod a semmit
megvan az élsz vele egy nem jelképes méhes
kaptárában mézpörgető betonkeverő forgat
azt hallod most ez a te zenéd ez a mondatod

fölajánlod a halottnak: ez mit jelent

hogy halat szalonnabőrt bevagdos késsel
ruhát szótárt tép be tíz ujjad
kukoricacsövet vasszurkálóval szintén

hogy nem mindegy a fájdalmak félelmek
kibetűzhetetlen árja sem bár láthatod
egy irdatlan farkas ül ott a lék szélén

kép | shutterstock.com