Horgas Béla

VACOGTATÓ

VACOGTATÓ

Ez a májusi szél megvacogtat.
Éjszaka kocogtatta
az ablakot és
borzongató hangzatokkal is
próbálkozott, vonyítással,
hajnaltól a fenyő száz karjával fenyegetett,
és délelőtt
az utcákon megtámadott minden útjába akadt
járókelőt.
Földig érő, pókhálószürke köpenyben,
járókerettel botolgó vénasszony
nyomába eredt, s amikor
a Fény utcai piac nyugati
oldalán sorakozó üzletek
előtt utolérte,
régimódi fekete kalapját nyomban leütötte,
fehéres kontyát szétcibálta.
Állt ott megdermedve a nő.
Mögötte
a secondhand áruda és egy fodrászat
kimázolt lényei virítottak.
Jelképpé fútt dokumentum
az egész.
A szél a kalappal messze gurul.

versmondó | Horgas Ádám
kép | DALL-E 3