libikókám már mint nóta
zaj mögül
tollászkodni ujjamra száll
s ott megül
hinta de mintha mint csöndgömb
vak ütem
volna ha tapintva mégis
megjelen
és árad inneni túli
helyére
le zökken látom kész kezdet
a kéz most
nekivág meddig mehet el
kérdezem
telt üresség vagy vagy nem vagy
miként vagy
mint szkeptikus agy egy tartály
kék vizén?