TEREH
1997 december

fested a halat falat a kivénhedt
deszkát mi szemnek ingere
sürgő kéznek színpad a vak
szavak rajban úsznak látnak
a világ négy sarka sír és ásít
tolong bolondul egyre ökre öklend
paparazzókat pellengérez a nép
vakufényben hogy nézni is tereh
arany alapon rájátszol a kékre
vörösre fölfújt kutyahal a hold
hallod hogy harap s kérdez:
mit fest kelmed? tán tört test
vagy elme álmát hogy a hideg
szél be ne húzzon? a réseket
tömködi csönd van a kép tere zár
lesz-e csodás halszaporítás?