RIADALOM-DAL
2009 május
Nem finomul a világidő-húrja-nóta,
mióta nem, pengeti csak ujjam, eszem.
Egy tompakék, dalszerűt szeretnék
lomblegelőkkel, zsiráfok futását látni;
hitessék el velem, ha úgy érzem,
mikor átslattyogok a Moszkva téren
és le a föld alá, be a többi dermedt arc
közé, hogy akármi megtörténhet itt,
tanúsítsák: ez a múlt műve, rájátszás
szülte riadalom-dal, túlfeszített szál
vagy akármi más, de nem realitás,
betűről betűre báván bekattanó.