Horgas Béla

RADNÓTI MIKLÓS VERSÉRŐL

2012 október

RADNÓTI MIKLÓS VERSÉRŐL

BÉKE, BORZALOM

Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt,
fénylő keréken pék suhant és énekelt,
gép dongott fenn, a nap sütött, tíz óra volt,
halott néném jutott eszembe s már repült
felettem mind, akit szerettem és nem él,
sötéten szállt egész seregnyi néma holt
s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon.
Csend lett, a délelőtt megállt, tíz óra volt,
az uccán béke lengett s valami borzalom.

Milyen alapon hozható össze, írható egy mondatba, emelhető a vers címébe, méghozzá az alliteráló hangzás harmóniájába fonódva két ennyire ellentétes, egymást kizáró jelentésűnek tetsző fogalom? Nem képtelenség? A vers a kimondatlanul is feszülő kérdéssel fordul szembe a három első sorban már módszerével is, mert a mindennapi élet elemi képeivel és tényeivel jeleníti meg a békét. A filmszerűen összefűzött képek pontosságát az időpont rögzítése is érzékelteti, és a harmadik sor végén megismételve dramatizálja. Csakugyan fordulat következik. A kívülről látható képek sorába belső mozzanat illeszkedik – halott néném jutott eszembe –, s ezzel beindul a képzelet: … s már repült / felettem mind, akit szerettem és nem él. A tizenkét szótagú kattogó vagy tompa keresztrímekkel összefogott kétszer négysoros versrészt a középső rímtelen sor vízszintes tengelyként tartja, forgatja egymásba. A látomás ugyanolyan tárgyilagosan hangzik, ugyanúgy zenél, mint a leírás. A halált asszociáló kép – s egy árnyék dőlt el hirtelen a házfalon – költői realitása azonos súlyú a fénylő keréken énekelve suhanó pék békés életet idéző jelentésével. A vers keletkezésének idejét, az 1938-as magyar valóságot ismerve azonban aligha vélhető, hogy Radnóti csakis általános értelemben szól a borzongató létezésről. Ma meg a szöveghez képest is plusz tény terhével olvassuk, mert tudjuk, a költő minden előérzete, rémülete konkrét valósággá változott.

A FÉNYCSÓVA LOBBANT című antológiából
kép | vecteezy.com