PAJZS
2009 május
Miró-mániám, iróniám, rajta!
Dalszerű hangzataim áttetszői,
tekergő vonalak a hátoldalról,
ide veletek: kérlek, segítsetek!
Legyetek a pökhendiek nyilai
ellen pajzs, kicsi kampó, megfogandó,
elérendő, az esztelen esztendő
hodályain sisteregve fölfénylő
édeni négyzetek, gurulós gyöngyök,
sárga-pirosra, kékre festett való.
Szabálytalan édesség ritmusában
landoló vígságok mind, ki a zsákból!
Ornamentikus táncok, föl és tovább!
Nincs jelentés, nem kell, elég. Már megvolt.
De szomorú, hogy nulla realitás
vagytok, absztrakt abrak, csupasz pörgetés.
Talán átszakad. Dobódik az ember.
Hogyan tudna nem gondolni, csak lenni
szótlan, és mégsem hiábavalóan?