Horgas Béla

OLYAN ÚT

OLYAN ÚT

Ötvennégy éves koromra
a tájék:
homlokig mintha koromban járnék;
megijeszt;
nem tudom; leírom;
délutáni papírom a talpam alatt
olyan út,
szerelem szélfútta rengetegéből
szakítom a szó-laput,
felhőbe
hajló fák homlokáról
fény vetül rám,
tudhatom: most jól áll a szénám,
szám szemhéjadra
úgy tapad,
érintem bársony barkáidat,
s a forgó világtájék,
hol mintha betűimben járnék,
meg-megáll;
koromban, hóban
ez a délután
duhogó rajok, félszavak áramlásához
hasonló.

versmondó | Horgas Ádám
kép | adobe.com