MOSSA ÁT
1997 május
közelebb hozzá test szerint is
bár fut közben a kátránypapír bódék sora elfut
ha a vakfalon innen vagy onnan dörömbölnek
nem hallja vagy igen de nem fél vagy fél de tudja
van közelebb s ez a most-ja az itt-je
végtelen sakktábla-sáv
mezítlábas- és helyben futó-én
a lassúsághoz öregszik vár beszél a téli fényben:
bokád körül a földből fű zizeg föl
bokád köré a földből
a feketénél feketébb feketéből
egy mozdulattal (majd) kirántja magát –
üvegen át ahogy fény és hő besüt
ahogy hátracsuklott fejjel ijedt széken ül
meghallja az elgondolható hangokat
a kőfalnál egy eltévedt magnólia vak rügyei
bámulnak rá jégpáncélján az évek mint sebek
üszkös halszájként bűzlenek
tudd: szétreped (majd) a báb s a roncsolódás
véget ér vagy más metaforába mossa át
magát a fa: ígéret és fohász