MONDÓKA
Ez az enyém, ezt elejtem,
ez a másik, elfelejtem,
s hogy meglegyen mind a három,
a feketét kitalálom.
Gyöngy, gyöngy, fületlen gomb,
döngő vasfazék,
várj, várj, kiszámolom:
hol a maradék?
Apád, anyád hívd ide,
kinek vagy a gyereke?
Milyen tükör van kezedben,
kik ugrálnak a szemedben,
merre van a földed, házad,
mi lesz veled, ha elásnak,
mit érzel a föld gyomrában,
ha nem köp ki, mint a cethal,
mit beszélgetsz majd magaddal,
homokevő, szelíd remete?
Nem kopik-e el a lábad,
míg a hármat megtalálod,
s milyen lesz az, tiszta fekete?
Ez az enyém, ezt elejtem,
ez a másik, elfelejtem,
s hogy meglegyen mind a három,
a feketét kitalálom.