LOMTALANÍTÁS AZ ÁLOM UTCÁBAN

Mentem megint az Álom utcán, a lankán
próbáltam lengetni a lábam, szombat
délelőtt volt, a Parlamentben a mostaniak
esküdtek éppen, a kerületben lomtalanítottak,
történt a történet, tartott, körözött, valóra vált,
recsegtek-ropogtak az eltévedt alkatrészek,
agyamat friss gyászhír gyötörte, meszes
forgóim meg-megállítottak, tombolt az éji
vihar dühöngésétől megszabadult zöld hegy,
szorgos érték-vadászok dúlta szemét virult
szerteszét,
és látom ám, hogy könyveket,
Gorkij, Solohov, Dosztojevszkij-regényeket
lapozgat az északnyugati szél, mintha célja
volna, ironizálna, odébb Marosán-kötet,
Az úton végig kell menni, és oroszok még,
Majakovszkij persze, novella-antológiák,
külön csomóban a Gondolat kiadványai,
képes, verses, tudományos kelletlenek
hevernek holtan, hidegen a flaszteren –

akkor lehajoltam, és egy barna borítójún azt
olvastam, Ernst Fischer Korszellem és irodalom;
ezt már nem hagyom; kihúztam a bolyból,
az egyetemes áradásból gyorsan kimentettem,
megszagoltam, pinceb­űz csapott meg, ahogy
átpörgettem, láttam, érintetlen, sehol egy jel, egy
kérdő vagy felkiáltó, egy aláhúzás, mint a mi
összefirkált példányunkban,
’66-ban jelent meg, emlékeztem jól
a vitairatra, agitációját mennyire szerettem,
29 évesen el is hittem, van remény,
de egy Walter Benjamin-idézet megrémített szinte,
hogy Klee Angelus Novusa
romhalmaznak látja az emberi történet múltját,
katasztrófának, ahogy visszatekint, és a jövőnek
háttal sodródik előre, viszi a Paradicsom felől
rettentő erővel zuhogó szélvihar, bármilyen vég
megtörténhet, bekövetkezhet így –
a lomtenger partján rám tört,
provokált a kísértetiesen földerengő szöveg,
kikerestem, helyben elolvastam Benjamint:
most mit mond a látomás? merő realitás-e, mint
fantasztikumok megannyi megvalósulása, tudni
való, hogy így van, de a szkepszis, mint szepszis,
az embert elragadja…
…már védekeztem: a szabad
világ szabadon fogyasztható kínjai és az öregség
nehezéke, a korszellem és a test kiszáradása
külön zsákutca, mégis egyszerre trappolok benne,
miközben az Álom utcán slattyogok – gondoltam,
s báván álltam ott, kezemben a kidobott Fischerrel,
Novus Angelusszal;
ebből nem lesz modus vivendi
egyhamar; fiatal, jó arcú nő jött arra borjúforma,
fekete kutyával és hagyta,
hogy bélsarát az állat a könyvek közé rakja.

kép | shutterstock.com