ITT

S ha azt érzed,
itt nincs számodra hely,
itt semmivé fakult folt a térkép,
itt portársaid hüvelyei szerteszét nyiszorognak,
itt a senki borsója csörög cinikusan,
itt émelygés tölt, jég jajdít, támolyogtat –
ha ezt érzed,

s füledbe ér szűkölése a kopott éden kapuját
páncél-ököllel döngető katonáknak;
hagymázas árnyak tapogatnak, zsírkesztyűk
és viszketegség a vágy boltjaiból
s azt látod: a megveszett ketrecek ajtaja tárva,
te ne menj, maradj, fordulj el –

hova fordulnál? sehova
itt ólom-hő huhog a fényben is, megfullaszt,
itt lecsupáltan a mezők lilioma rothad előre,
itt elpuskázzuk égi szerencsénket,
a földi remegés meg, amit érzel, az a hely,
a nincs-van hely, a kétely, a mégis és megint,
hogy hova is fordulnál.

kép | vecteezy.com

versmondó | Horgas Judit