Horgas Béla

IPSE

2000 április

IPSE

pont egy ipse pont ez itt
egy pont
így (úgy) ahogy most van
éppen
egy velem-azonos ő
ránézésre sörtehajú szivar
eljátszom képzelt (kék) füstkarikáival
látom
a vers áttetsző gubójában ül
hamuhodik
a sors fölötte vad világfül lenn csatornazaj
hallja
hajdani lépteit a falban torony iránt
átvág
megint mint akkor ott
hova?
rongyos nadrágszárak suttyogása a zene
halántékon kasza-kalapálás
gombostűnyüzsgés talpban és tenyérben
ilyen a sörtehajú
latinul ipse (belül kotog
X-e rejtélyes
hamari egyenletének)
kigöngyölget egy történetet
kesztyűtlen keze papundeklit szaggat
beleszorul a tok belső
labirintusaiba téved lelassul elmereng
a szemközti háztetőn ezüstlő szellőző csövet nézi
csillámlik az alumíniumon alkonyfény (téli)
visszaverődik
semmit nem jelent
fölissza mind széles szájjal az éj

kép | adobe.com