ILYEN IDŐ

Az éjszakai vonatablak filmjére
csúszómászó csíkokat csal az eső,
fénylucsokban tátott raktárházak
és vagon-sziluettek tántorognak át,
lámpák csápolva elforgó csillagai
sehova nem mutatnak; por és pára
pohos mocska, sikongó sötétség
ellenkező irányból zuhog, fél
a fölnyitott, bőr mögötti táj,
nádasok csupasz idegvégződései;
zsigerország vak fantom-kényszere
föltápászkodik, megtorpan, vas-
tenyerekkel sújt a sínre, fogamig;
dömperek dühe ürít a vén mihaszna
gyomrába betont, halj meg, folyó,
száradjatok ki mind, élőhelyek,
ez ilyen idő, idült idiótáké –
s a miénk, boldogító útaink ki-
ágazódnak és zöld rügyekkel, sárga
levelekkel visszatérnek: a történe-
teink; füstkígyókat húz most az év,
fut kinn, benyúl, rám tapad, le-
szakad november; kaucsuk recseg,
tülekvő árnyragadványok; fekete
fóliabelek lobognak a peronon
hagyott bálákon; vissza nem tér
ide soha, senki; sarkaiból kidől.

kép | shutterstock.com