Horgas Béla

HOZADÉK

2013 március

HOZADÉK

…és most: beszélek!
Élek az alkalommal,
hogy a beszéd
alkatommal rokon természetét
ne csak kimutassam, de a mondvacsináltat magam is csináljam,
benne legyek úgy is, hogy
hangokat adok itt és most,
szavakat mondok,
részt veszek,
bekapcsolom a Kállay Géza történeteiből ellesett
Szövegbe Helyező Szerkezetemet,
tudván tudva, nem akárhol vagyok,
nem akármilyen társaságban,
2013-ban, Magyarországon –
ezért is olyan súlyos a téma,
mert mi lehet a beszédről szóló beszéd hozadéka
ma,
amikor a
társadalmat a
mindenoldalú
demagógia
dúlja, de…
Elég.
Örülni jöttünk össze.
Inkább azt mesélem el,
mielőtt ezt a szöveget, vers és elmélkedés elegyét írni kezdtem,
a négy Kállay-könyvet a sárga pontok sorrendjében
szépen egymás mellé tettem,
hogy az absztrakt-antropomorf Kandinszkij-képek borítóit összenézve érzékeljem,
amit korábban is tudtam,
együtt kvartettként társítják a képzőművészetet
a jel és a jelentés bonyodalmait újra és újra feszegető és megjelenítő
Kállay-féle irodalmi-filozófiai mű-sorhoz,
amiben szerzőnk nem akar mindent elmondani,
de mindig az egészet s az egészhez képest szeretné megtárgyalni veled –
mi benne a személyes részed,
van-e, és hogyan:
komolyan.
Ezzel a borítóval együtt
négy azonos értékű változat készült,
s mikor a választás után szerzőnk kérte,
őrizzük meg a másik hármat is,
gondtalanul harsogtuk,
úgy lesz, persze.
Ám abban a pillanatban mintha bekattant volna valami,
ami
a Szövegbe Helyező Szerkezet működésére hasonlított,
talán annak a bonyolultabb
vagy inkább egyszerűbb, mert tovább gördült
változata volt? Nem tudom.
Felelősséggel csak azt állíthatom,
megtörtént,
és úgy érzem, ma is, itt is
folytatódik:
ahogy elbeszéltem az imént,
ahogy meghallgatták,
és ahogy próbálom a lehetetlent, rögzíteni a pillanatnyi jelent,
kimondani, hogy éppen most
mi van:
benne vagyunk, mint egyes szám első személyű résztvevők,
mindannyian.

Kállay Géza kötetbemutatójára.
kép | shutterstock.com