HA FÉLNE ÉS FÁJLALNÁ

az utas nyakát vörösre dörzsölte
a gallér fázott s nem tudta mi ez 
a hajnali nesz a még sötét üvegen 
mit jelent a ,,nincs maradás” 
parancs vagy pohár (keserű) ahogy 
kintről a szavak megütötték 
„végállomás”
s a félhomályos fülke
falain túlról a fülbe már rég halott
indulók szivárogtak be láng és vér 
lovasai dél volt     a sarki boltban
egy kisfiú ötvenegyben sót cukrot
ecetet kért kenyeret     alkonyodott
a vonatfüst mögötti házban lámpa gyúlt
tudta
az utas: álom-élelem a vesszőből font
kosár hasából     tiszta zokni
meleg alsó mindenkor oly készségesen
kipróbált történet mondható
ha félne és fájlalná
vörösre dörzsölt nyakát 
s körülnézett az állomáson hát hova 
jöttem szemmel a névtáblát kereste 
nem mintha jelentene bármit     de
nem volt a sötétzöld szeméttartókról
is régen lekopott a felirat most tűnt el 
akácos domb megett a vonat utolsó kocsija

kép | shutterstock.com