GYÖNYÖRŰ KOROM

Tiszta beszédű, gyönyörű korom: férfikor,
közelíts a kapkodóhoz lassan, óvatosan,
érintsd meg a szemöldökfát, hogy megmaradjon,
ha házaink közt estefelé az angyal átsuhan;
közelíts hozzá távoli mennydörgés tündöklő sínen,
borulj le rá fenyőfarobajjal, úsztasd a vízen:
        vizeken, melyek túlcsordulnak völgyteknők fokán
        vizeken, melyek összefolynak, sörényük lobog,
        mint a lovak hajába tűzött ágak, szalagok,
       és a síkságra érve homlokukkal tovább görgetik
        a hegyekből hozott mészkövek forró darabjait,
        míg a kő lassan kisimul, és lerakódik, mint a gyöngy,
        vizeken, melyek átlépnek a füstös délkörökön,
        és átlátszóak, hogy a halak, kavicsok
        a tükrös égre fölszikrázva úgy ragyognak,
        mint a csillagok:
úsztasd, mosogasd, vedd gyöngéden a szádba,
ne emeld, csak a füvek és a hantok magasába,
engedd még egyszer elvágódni a sötét gyöpben,
sóskát enni, vizet inni mohón, fölhevülten;
engedd futni klottgatyában, mezítláb a porban,
harangkötélen himbálózni denevéres, kőhűvös toronyban,
légy vele elnéző, türelmes, te házakat emelő folyam;
gyönyörű korom, férfikor, közelíts hozzá lassan, óvatosan.

Versmondó | Horgas Ádám

kép | adobe.com