FUSS TOVÁBB TE SOR
2006 augusztus
Dalok és rajzok oktalan
dőlnek belőlem hasztalan
március 15-e van.
Petőfi utolsó szava a kukoricásból
a megvadult fekete időből
egy rémülésekkel teli ész
őrült meséjéből (ezt még versbe írta)
mint a világosságban végre megpillantott bizonyság
félhangosan szól mert senkinek se
potomság
céltalansága tökélyében most hozzám eltalál
meghallom és elborzadok hogy miért mit jelent
de nem ereszt és vérét veszi a dalnak.
Reggeltől estig szabadságot szavalnak.
Szürke papírlapomon szürke vonalak
sehova tartanak.
Ne legyen forma amorf se kell csak fuss tovább te sor.
Futunk.