FÖNN A VAK MAGASBAN

Tesze-fosza ne légy, szonettem, kértem,
futkosson belső tekervényeidben
jóféle-forma tűz, ne kétkedj, mit nem,
mit igen, lüktessen szabadon éned,

rendezz el minden végest, végtelent.
Hallgatott, én meg: kipróbállak, jól van.
S mert hírek szóltak épp a rádióban,
„lemészárolták”, „űrsétára ment”,

tessék, mondtam, ezt állítsd arányba.
Nyögött csak a vén verstani pára.
December volt, szorongtam ott a való

világ kínjai közt, tehetetlen
próbáló miféle értelemben,
s fönn, a vak magasban, szállt az űrhajó.

versmondó | Horgas Judit

kép | vecteezy.com