Horgas Béla

FOLYTATÁS

1976 június

FOLYTATÁS
Csitt, Mercutio, elég!
Hisz mindez semmi!
(Shakespeare)

Ő az, ki szoknyáját
ördögi szélvésszel fúvatja nyakába,
láss mennyei tájat,
két holdas combocska éjszakai völgyét,
fodrok felhőibe hanyatló csípőket,
ő az, ki a szavannák füveit
derekával hengergeti selymesre, simára,
sárpogácsát sütöget hátadon,
ujjaival erdeidben tűnődve sétálgat,
topog, riad, elfut, oldalaz, visszatér,
a diófa száraz gyökerében
az ő kezétől indul meg újra a vér;
szájával tulipánt ő utánoz,
tóparti homokban nádszál a gerince,
tenyérnyi léggömböt kő-kapaszkodónak,
hajából felhőt, felhőből tengert,
csónakot a vízre törzséből ő teremt,
ő tréfál meg, jöhetsz, de vissza soha,
kifog a parttalan éjből, mosolya
hálójában hal tátog báván,
álmod alá patyolat almot ő terít,
istállód lehet, ó, mi az neki,
fejedet az ő szénájára aztán lehajthatod,
az ő kertjében eltévedhetsz, kertész,
kő-inakkal elheverhetsz, álmos földművelő,
ő aztán létezik, lélegzik, ölére ölel,
éjszaka tatján futó hold-tajték és
rózsa-árny között ő aztán megfogható
– semminek mondanád, s te éppen, te: Romeó?

versmondó | Horgas Ádám
kép | vecteezy.com