FÉNYECSETTEL
Mindeneim előtt alatt körül és átlósan (oda
vissza) a legrövidebb-leghosszabb út mentén
szerelmem határoz meg mint
meghatározhatatlan (két személyben egy
alakban). Nincs-van határ kívül-belül. Ezeregy
értelemben vagyok egy vele. Együtt rezdülünk
ha nem érint-érintem is (bár a Legfőbb Jók
egyike éppen ez ott az ujjbegyekben).
Mondják mulandó romlandó minden csoda
végül is (tudom egyszeri)
de a kettőződésben az időtől függetlenül
kinyíló térség s hogy szeretni föltétlen szabad
hogy nincs rejtenivaló
ez a belső tartományokba futó
gyötrelmeimmel is összetapadó hosszú ó-kat
az együtthangzókat megsokszorozza hő és
reszketés hullámain a gyönyörűség végtelenjére
sodorja fényecsettel képzetek páráira bízza.
Egész történet ennyi idő után teremtésemé.