EZER LÁBÁN ÚTJÁRA ERED

Ebbe a belső beszédek utak
futások fejnélküli lovasként elporzó vágtatások külső héjaként
gubóformára szőtt könyvbe
hallomások és elképzelt időtérképeim mappájába
most a hosszan kanyargó vágatlan vonalak ösvényein váratlanul kibomlott céltalan
cérnaszálakat összeragasztó igyekezet hevét szeretném
a vonszolódás közben kiókumlált szabadulási ábrándok lenyomatai
közé vagy mellé vagy mögé vagy köré
mint pólyát csavarni lassan mondatokat.
Ha útjára ered egy ilyen ezer lábán s még nem tudja hova és mi végre jut
förtelem.
Ha tudja és menetirány szerint döng bakancsos lépte milyen vad papír-masír lenne
úgy nyakamba kötve fekete sziklakolonc ugrani feneketlen tó tükrébe ne.
Tárgyilagosan szeretnék
húzni sorokat ráéréseim váltóin átdöccen velem ifjúkori
sétalovaglások
pandanján lépdelek egy februári délután nyugati lejtőjén
a János-hegy és a Hármashatár-hegy kék púpjai közé a gyapjas ég hasa belóg.
Oldalt öklömnyi nap hunyorog
a transzformátorház szürke vasára kátránnyal írták
buzgó kezek hogy NO SKINS NO PROBLEM és HALÁL utóbbit vastag vörössel.
Ezer lábú
álmélkodom el gyalogos gyönyörű kigyötört kín aki vagy ami
kaptatok hátadra veszel-e mint hajdan döndül és csikorog lágy redői mögött
minden.
Mi lenne ha egy-egy
szót csak úgy találomra elgurítanék mondjuk „köszörűkő”.
Apám eszkábálta vízzel teli favályúban forgott a korong.
A disznóölő kést a káposztaszelőt a húsvágó bárdot élesítettük ott.
Hajtom ma is.
Sivít a fényes vas és hátamon ragadós ujj fut le tarkótól talpig démoni pedál
egész pandemonium a világ s mind hujjogatnak
de a köszörűkőre le is ülhetek
vagy fel akár mint majom
ha kipirosít alul magamat
mutogathatom.
Egy köszörűs kaffog álmomban cipőmben sorra sort öregem azt hiszem
egy vándorlény jöhet-mehet fogadd el szabad.
Keze alatt szikrázik a kő kiszakadt körvonala az idő ürességéből kiviláglik.

kép | jumpstory.com