ÉJIDŐ

Írom a verset,
jelentése nincsen,
vakajtó leng a rézkilincsen,
jön képre kép,
eszi a keselyű az oroszlán belét,
bókolok neki, tapsolok, hogy: csatt-csatt.

Piszmogások az éjben.
Matatások valami nyél körül.
Bár miért is volna szégyen.

Keserűnek ha mondanál,
mondhatnál vidámnak,
többre mert nem telik,
elleszek vele reggelig
vagy estelig –
jó estét, szólok, jó reggelt,
az éjidő meg hagyja készségesen,
és mintegy mellékesen
eljátszik vele,
altatgatja tejszagú térdein.

versmondó | Horgas Judit
kép | vecteezy.com