
gondoltam egy verset a Dunáról
kínlódva kerestem medrét hullámhosszát dadogva mértem
tegnapi-mai félemberek-kortesek áriái ijesztettek
moslékos vödrökből újságok tölcséres torkából meredtek
dohogva járt réges-régi csiki-csuki szégyenkaloda
álmomban mégis mint Jézus jártam a vízen
rájátszottam émelyítő filmképekre kétes vigyorral para
keresztben csíkos hidak feszültek szorgos artisták
meztelen talpam régóta csábító aranyhalacska csókolgatta
villogtak lenn kincses rögök pendültek benn dallamok
kínálkoztak a versbe vendégségbe hogy
akkor kezdek majd lenni újra jó
és különös böjt csak a tilos szabad már
ez mit jelent nekem
süllyedtem alá ez hova visz a víz
arcok úszó lepényformák hátán undorodtam
egykori társak mondva-csináltak beszédbe-szőttek
eltűntek élve-is-holtak képernyőre preparáltak mutatták
megromlik elhomályosul és a rész szerint ragyogó
fejeket is elsodorja bevonja békanyállal lenyeli
egy régi egy új egy sohasem volt
csillámló lidérc
kimaradni gondoltam kitörni ebből bőrét szétrepeszteni
más lenni más
be se menni belebotlani-hullani-tántorulni-csúszni ma nem
de mi lesz az igen?
csak a parti füzesben alvó vadkacsatojások?
ahogy a Dráva partján kisgyerekkoromban báván álldogálok?
ahogy a böjti szélben a parton nézem most márciusban
úsznak a számok vissza vagy előre az évek
miért hogy olyan sírni való a nevetséges
a folyóvölgy kizsigerelt szelleme
a konföderációs álom ébren szabadon önként gyilkos paródiába fordul
folyik
az idő henye héja e völgy édenét nem érti
lánctalpas lényei vakon taposnak versembe mentelek meta
mocskosan az alkalomtól
mi lenne más kevesebb mi még?