„CSILLAGOK LÉLEKZŐ LELKE”

éjfél után három perccel a sötét
akadozó légvételét elnyugodni érzi
az a félmeztelen férfi a ház tenyerére
álmában mint éberen most dünnyögve kiül

belül lelassult érzemények tükre zúg
hang kacskaringókkal fakezű csónakos volt
nappal kísértett révbe gyere várj elviszlek
a sebhely viszket tudta oda nincs átjáró

lenn a város festett farekeszei lakatok
bedeszkázott fiókokkal a megtelt roncs
beékelődve két föl nem robbant atomfej
közé huzalozott üledék s hínár híí-náár

fönn csillagok lélegző lelke a nem-létet idézi
Hannibál honát az erkély mint a színpad
hangzóival egyesíti az éji hegy bokrait
ujjakkal futkározzanak zenei hajlatok szerint

nincs van veszély s ha hunyt levél a szem
alvó érzékek mélye hallomásból merít
kék ablakokat elfüggönyöz kihámoz és
ajkai közé fogad üveghús isten-hal halászt

kép | jumpstory.com