BIZTOS, MERT NINCS

Vigasztalásul mondom ezt, tudd:
a csalódások kora mint verkli, lejárt.
A bazár boltjaiban nincs mit megszeretned.

Reszket a hiábavalóságok állati horpasza,
tenyeredet csendesítőleg fektesd oda.

Biztos, mert nincs és nem is lesz már,
amit ujjongva fogadhatnál vagy kezdenél,
de a tenyeredért még szavatolsz.

Ötölnöd-hatolnod nem kell, kimondhatod,
a gondolatot belső zenéken átszűrheted,
az neked való, formáló elved testesül,
szövőszék mögül hullámzó hangjaid.

Így legyél, ha lehetsz. Bár horpaszuk,
mint láthatatlan lovaké, ki-be jár.

kép | a költő festménye