Horgas Béla

BEHÚZÓDVA

BEHÚZÓDVA

Egy napon észrevehető lesz,
földereng és kitetszik: ez nem
erdő vagy város hideg porban,
elfüstölgő salakhegyek közt alvó
fényes víz, mit maga mögött tud
szénlevelű fákkal, délszaki holddal,
mert elhagyta és visszanéz rá
gyönyörködve vagy elborzadva, ez
nem út, s ha az, nem megtett, tart –
És látja: még alig volt.
Mint versben az egész éven át
meleg üregek, annyi lakatlan hely
nyílik itt a vak sietés közeiben;
hát behúzódik folyvást,
vár, nem hajléktalan,
nem mondja:
a csorba porond még héj sem”,
a többiek: moraj csupán”vár,
de tudja, hogy nincs mit kivárni,
nem olyan a vonulás.

kép | jumpstory.com