ÁRNYVETÉS

Mikor Csokonai furcsa vitézi versezetének előbeszédéhez előljáró beszédet kanyarított 1803-ban – mint arra legújabb kutatásaimban rábukkantam –: szándékában állt egy huszadik századi olvasóihoz szóló jegyzéssel is megtoldani munkáját. Eltűnődvén a futós idő csodáin („ahol hegy volt s liget, fenéktelen sós tengerek fakadnak”), képzeletében megjelent, előrevetült egy emberi század – a Dr. Földi sírhalma felett is utal erre –, melyben lesz egy kies hely, talán éppen a budai Martinovics-hegyen, ami Akastyán-hegy különben, hol szép őszi vasárnap estén négy-öt-hat fej majd összehajol, és hajtóik arra jutnak, hogy a honi literatúra, netán a szellem élénkítése, valamint saját szórakoztatásuk végett kedvelt folyóiratuk farsangi számába vidámkodó írásokat kívánjanak… Az ötletadót, a tűnődő kimondót, ki perőcsényi nyarából érkezik az Akastyán-hegy őszébe, Balassa Péternek fogják hívni, gondolta Csokonai. De azért nem volt nyugodt. Kérdések kínozták. Eljutnak-e ligeteseihez a műgonddal rótt jegyzései? Hatnak-e rájuk, miként óhajtá? („Lát’d: integetnek tiszta barátaid; / Nevednek óltárt a maradék emel; / Megpukkad annál a kajánság / És a halál elalél előtte.”) …Minden szép tudományoknak és mesterségeknek, jelesben a poézisnek is, tűnődött Csokonai tovább, fő végek az ámulás, mellyel az olvasót a mi költött scénánkba, mint valamely új világba, a maga reális situációjából általvarázsolhatjuk. Ámulnak-e majd az utáni századok gyermekei, vagy az összhang olyan fokára jutnak már a XX. és a XXI. században, hogy a cultura végképp boldog lesz, és a világ magától megy?

,,ti ketten édes barátom”
mondta valaki valami farsangi álom kanyargó útján elém állva
,,mintha különben is külön fejezete volnátok a…” 
minek? nem értettem 
vagy elfeledtem mára
mert a
mert a
szerpentin
forgott velem a szerpentin
vagy én forgattam?
tébláboltam sőt -bolok versekben kivált
dirib-darab kalap-kelep kézen-közön özön 
száz derék fekete balba vérével öntözöm 
áldozatom tüzét mint Dorottya 
ki a Florentina^[1] lapjait pusztítja!
mert bál van az Akastyán-hegyen ó bál van a mában ott a tegnap
ordibálnak mohó sapiensek poszt van dosztig 
tolong sok irodalmi rokon régholt barát 
s miközben mi külön benn mert kinn beválni 
nincs mód nincs kód sehol semmi jel hát 
hallom ám hogy mégis mintha szavaim 
csücskére Tőle volna szabva rím
oly távoli áttetszéssel
mintha három Mihállyal kenetném föl magam
mintha ma újra mondanánk kerengve 
s átderengne szövegünkön sok szép dáma 
szív-halászó hajok drágaköve s tője 
hószín nyakok s fülök aranyos függője 
s kerekded faruk is úgy domborodna ki 
mintha birsalmából harapták volna ki 
s akkor Éris^[2] mégis 
beléüle egy nagy katulyába 
rongyos pudermantelt vetvén a nyakába 
szélnek ereszti öszvecsapzott haját 
két vak pudli húzza nyikorgó hintáját: 
rajta per irigység bosszúállás szégyen 
visszavonás: örök istória 
zümmög a légy fia
sok légy van: légy-sokk
szárnyas alacsonyság 
Sötétbe és Semmibe vetve 
hangok hullnak a végtelenbe
ég újra ég vonyít a vidék vadul
mintha nyolc kutyafi egy rühös veremben! 
vagy elfőtt kása poffongana?
dőre dana pöffeteg poszton? szenilis szimuláns?
díbolna dobokon dilettáns divatfi enciklopédiát?
osztana címkéket havonta a Honi Hajmeresztő?
hisz haj sincs már fiúk a szőr is kifehérül
tépni gyalupadon cigány módra mit ér?
irombaságtok vén vagy ifjú: émelyít…
így szóltam volna de a bálrendezők 
már hasogattak s lángolt a vakablak
elektronikus fickók a trompőzbe^[3] kukucskáltak 
s háltak az utcán megint februárban
hol élsz s min élcelődsz?
maszkok farsangján ki vagy? 
a báli forgatag mely nem volt tervezhető és’füstölt már akár 
a három-képű Hekaté^[4] oltára
a levegő égnek felsőbb országából közénk leszánkázva
akkor egy szellemet vetett elém egy árnyat 
mintha Földanyánkat 
rideg^[5] violát a puszta homokon 
s anyámat láttam a kórházi ágyon 
végidők véltem dideregve 
s féltem így a mulatság mibe borzad 
egy sarokba húzódva álltam 
láttam az öregbítő csőbe nézve 
holmi irodalmi esten
földijeim közt én végképp köztelen: kiestem
s nem volt ami lehetett volna sem 
csak dirib-darab szavak szívek 
gőgbe fagyottan megvénülve 
valami rémület: visszavonás katulyája megint 
idegenség s hogy benne ülünk
a discen fut velünk egy globál-isten vagy a mása: bál van
Ádám-bottal törik az aranydiót 
kanafóriáznak a toponári zsidók 
koszlobár úrfiak kompániája 
rohan a pokol kurvanyjába 
s Mihályom eközben Dorottya smukkjára vágyik
mert mint mondják^[6]: eddig minden nagyok
a hírhedett sponzorok üresen bocsátók el őt
zsebeit az idő kilyukasztá 
s nem akadt harnádel^[7] striknádel ördögpokol-nádel bévarrani
nem akadt nem maradt sem tű sem idő sebesen
poéta zsebénél nagyobb zsák űrében zuhanunk 
vagy ezek csak képek: szimulált élvények?^[8] 
Angyal s Állat közti találványok 
mert bál van balénákat^[9] is 
lángba borít a mámor s Dorottya 
ha volna hova kivel 
de beágyazódna^[10] bárminő férfival – 
egy bárminő állt a kapuban: ott voltam újra 
ahonnan egyszer már kihulltam 
előttem vitézlett a magyar irodalmi élet s a nő 
szemnyilakkal csókcsákánnyal fogadt corpusára vont 
s mondá legkivált ma nekem örül hogy Pégazus 
elhozott Szamáron jövék dünnyögöm ládám Lada 
parolák közt szorongva siklom át 
s fölrémlenek régebbi fogadások
undorodom de mégis ott járkálok
jobbik felemmel s néhány baráttal olykor 
el-eldödölődünk s nézzük őket 
egyszer Debrecenben T. D.^[11] még gyanútlanabb éveimben 
még 67-ben éjfél után részegen habogta 
valld meg ti minket mind csak szarnak néztek
csak vigyorogtam a ti- és mi-ügyeken
most kedvem erre sincs – hát mi vezet? 
fársángi víg húmor! csiklándj fel engemet 
a viccet^[12] a bon-mot az anekdotákat 
elvéresült mezben nyüzsgő maskarákat 
amint egymásra vetülnek lobogó fülű árnyaik 
én majd szétválasztom: mi vonz és mi taszít^[13] 
mert itt éj van
a farsangi bálzás okoskodó fiúkák farkasfoga közt lecsorog
Éris kráfliját bezabálja hány sötét torok hány éhes krapek 
mindig és megint
mindig és megint és folyvást
megeszik
táncol az asztal és az árnyak is tomboláznak
megvan a válasz nincs meg a kérdés:
mi lesz a mérték? a kiváltó ok?
mit esznek majd a pelikánok^[14] kitettként egy kukában?
vagy a vén kacér a kozmikus patetikusnál 
boldogtalan fiainak tán vendégszöveget veszen?
nem tudom
versezetem ma voltakat ekhóz a vanba 
szövegük hajlik szavamra de 
ez nem szatíra Édes Fazekas úr^[15]
ez a globálorcáról lehulló maszk árnya ma
ismeretlen ütem a fülemben: elég! 
szőkül már a hideg setétség
hiába rikácsol sok nyomorult nyűgöktől idétlen elme a porba
sok szegény ebágyról esett svalér e nagy télben
mert csillagok közt feltetszik már a hajnal: 
szobánkban tükör fal és edény öszverózsásodik 
Phosphor ezüst hasa a bíborba borult ég aljával 
s még a számítógép fagyos hamuval bétöltött szemgödre is
megremeg
maga Citére jő: hatodik érzés jelez
a nem mozgó plánták megindulnak 
legyenek pompás pálma vagy silány penész^[16] 
egy érintésre bolydul tűzzel az egész 
s mintha mennyei karoknak koncertjeit 
hallanánk a toponári fuvola hárfa hangjait 
érkezik
hajtja hintaja előtt hattyúit
jő
de nem
vagy mégis ó az a hír járja
volt egy nimfa – Fáma – ki Virgil idejébe 
maga hordta a hírt a világ fülébe 
most infernális informátorok hada bőg 
és a fény is ahogy nem euklidészi háromszögekkel jelez hogy
itt az új a SOHASEMVOLT KOR MINT TOTÁL
a fény is csak vakon tapogat: clair-obscur^[17]

1. Florentina, Tündér Ilona, Szabad vagy – ezek átaljában esméretes románok vagy istóriák, melyeket a szűrboltokban árulnak a tót bibliopólák, együtt A megszólítás ábrándja, valamint a Szénszünet Kapernaumban ki tudja hányadik kiadásban közzétett füzeteivel. ↑

2. Éris, görög szó; itten az egyenetlenség és főleg a visszavonás istenasszonyát jelenti. Az ordas epesár, mellyel mindeneket megtölt Éris, Th. Mann-nál a Kilencedik Szimfóniát is visszavonatja Doktor Faustusszal. Lásd erről Lányi Andrásnál: ,,Mi csak azt mondjuk: a Kilencedik Szimfónia nem mindenkié” (Egy örömóda titkos záradéka – 154. o.). ↑

3. Ez a trompőz, franciául trompeuse, magyarul csali ruha, olyan patyolatdomb, amelyet kebleikre az olyan dámák tesznek, akiknek nincs ott mit mutatni. Azt tartom, helyesen! – De idővel a módiból olyan fiatal és ép gráciák is felrakták, akiknek van mit mutatni: már ez nem helyesen! Miként a buffán, magyarul far-dagály is talám a módinak minden bolondságai között a legképtelenebb! Jószerével már kiment a szokásból, de a mopszok, a dámáknak ölbeli kis kutyáik még a gráciák szolgálatjában vagynak. Lásd bővebben Dorottya végrendeletében. ↑

4. A régi mesék szerint azonegy istenasszony az égen Luna vagy a hold, a földön Diána vagy a vadászatnak istenasszonya, a pokolban vagy a holtak alsó világában Proserpina, akinek, mint minden odavaló isteneknek, fekete marhákkal áldoztak. Virgilius említi a Tergeminam Hecaten tria Virginis ora Diane, és Horatius a Diva triformist: mert három fejjel festették: közbül állott a leányfő, jobbról a lófő, balról pedig a kutyafő. Legújabb, mai magyar változatát lásd a hindu Istenhármasság, Trimurthi szobrára vetítve (Orbán Ottó: A háromarcú fej, Liget, 1994/5., 3. o.). ↑

5. Rideg annyit tesz, mint egyedül való, magános, p. o. rideg fa, rideg marha, rideg legény sat. ↑

6. Akik ezt mondják, nem jól mondják: mert p. o. N. mélt. Gr. Széchényi Ferenc ő excja egy presentben is 100 rf., a grófné ó excja egy ódámért külön 50 rf., mélt. Gr. Festetics György ő nga a hadi oskolákról írott ódámért 100 rf., más ízben 25 rf., ismét 30 rf., ismét 40 rf. Mélt. Gróf Erdődi Zsigmondné ő nga 5 vagy 6 sor versemért 12 aranyat, T. N. Fráter István úr 50 rf. adtak, hogy most másokat ne említsek. Méltatlan panasz az, hogy nemzetünkben Maecenások nincsenek: vagynak igen is, csak az íróink vagy importunusok ne légyenek, vagy sordidusok. ↑

7. Nadel német szó, magyarul tűt tészen. Egyszer egy német technologicus könyvben a tűnek huszonkét nemét olvastam meg; pedig sem a hájvarró, sem a bornyomó-zsákvarró, sem még inkább a bocskorfűző tű nem vala meg benne. ↑

8. Élvény, deákul vivax, olaszul, franciául vivace, németül lebhaft. Ellenkező jelentésű azzal, hogy halovány, halvány. Nyelvünkben még eddig csak e két szót gyomroztuk; élő és eleven. Ha azt akarjuk, hogy jövendőben a tudományokban, muzsikában, képírásban előbb menjünk; sok szavakra s meghatározott értelműekre kell szert tennünk. Ama két régi szónkhoz hadd járuljon hát hozzá az élvény, mely ellen semmit az új voltán kívül nem vethetni. Ha jól emlékezem, Benkő úr valahol ilyenformát akar az élénk szóval kitenni. Nagyon helyesen! valamint fél gyökértől félénk, úgy él gyökértől élénk jön. Ezt is adjuk a többihez s nékünk is négy grádusú szavunk lesz az élet ideájára, mint az itt előhozott nemzeteknek. – Aki az új szókat nem tűrheti, mondjon le az új ideákról is. Elég tágas a Caspium homokpusztája! Ott életében sem hall egy új szót is! ↑

9. A baléna a legnagyobb neme a cethalaknak, sőt legnagyobb állat a mi földünk kerekségén; mert 10-15 öl van a hosszasága, s általjában van a teste százannyi temérdekségű, mint a mi ökreinké. Terem az északi és déli óceánuson; legjelesben pedig az északi pólus felé hajló, kietlen Grönlandiának környékén. – Ennek is egész formáját, természetét és fogása módját megolvashatni Földinél 108. és 109. lap., hosszasabban pedig Fábián Raffjának 588. lapj. egészen az 539. lapig. ↑

10. Méltó ehhez megolvasni a ponyváról Szilágyi Ákos A vágy titoktalan tárgya című munkáját, abból is legelébb a sorrendben legutolsó Egóniát, melyben fundamentális ellenpontként a kiágyazódás vagyon kidolgozva. ↑

11. Nem tévesztendő össze a vele csak azonos keresztnevet viselő költővel, lovak és verebek barátjával, ki egy 1968-ban meg nem jelent folyóirat, az Eszmélet kérdésére ezt válaszolta: „Ne legyen az ESZMÉLET (vagy bármely igaz lap) az ellenkezője se annak, ami nem akar lenni.” ↑

12. Witz német szó, jelent elmésséget, hirtelen találó észt, s azt is, amit a franciáknál a bon-mot tészen, t.i. elmés mondást vagy erre ejtett találmányos feleletet. Mátyás királyt úgy adják elő mind a históriák, mind a regék, hogy a bon-móknak barátja volt s maga is szerencsés volt azokban; de az ilyen bon-mós lelket minden valóságos nagy emberekben feltaláljuk az egész világ históriáján keresztül. ↑

13. Erre tanítnak p. o. Poszler György esszéi, de nemcsak a Vonzások és taszítások ám, kegyes olvasóm, mint cím után hinnéd – miről a tudós szerző bármely munkáját felütve meggyőződhetsz! ↑

14. R. Várkonyi Agnes, a honi történeti ökológia jeles művelője szerint a pelikánfiak anyjok vérével táplálkoznak és szellemileg létünk alapkérdéseit hordozzák, „az élet megőrizhetőségének, folytathatóságának követelményeit, évezredeken át” (Pelikán a fiaival, 244. o.). ↑

15. 1804-ben Fazekas Mihály két debreceni nő, Füsüs Ilona és Jámbor Mária nevében tréfás kritikát írt a Dorottyáról: „A szatíra nyögve nyelő orvosság. Mézbe vagy mazsolába kell béadni, Édes úr: osztán csak azokat kell kigúnyolni, akik megérdemlik; de az úr leginkább csak az öregek gyengeségeit gúnyolja, amellyel úgy látszik, mintha ki akarná őket pirongatni az emberek társaságából. Mi is megvénülhetünk még, Édes úr.” ↑

16. A pálma legelső és legszebb, nemesebb, pompásabb neme a plántáknak; a penész pedig legutolsó s legsilányabb. Azt gondolja a természetet nem esmérő ember, hogy a penész csak valami rusnya por és pelyhes nyálkásság, mely a romlásnak és rothadásnak következése; holott mindaz, ami nekünk ilyennek látszik, egynéhány ezer apró plántákból összve-csoportozott erdőcske, amelynek gyökerei, szárai, ágai, virági és magvai vágynak, s amelyet jó nagyító üvegen szemlélni kibeszélhetetlen gyönyörűség. Ha feketedni kezd, jele, hogy megérett s már veszni tér. Többnyire hamar felnő, (nyáron 1-2 óra alatt, ha nedvességet, meleget s rekedt levegőt kaphat), de némely nemei esztendő-számra is eltartanak. Van pedig, amint a természetírók számlálják, 15 faja, mely fajok közül némelyiknek egyes szára van, némelyiknek ágas-bogas, hata tartós, kilence múlólag való. Nemi neve Linnénél mucor és tartozik a gombák rendébe. ↑

17. Keserű-édes vagy keserédes az, amit a francia az aigre-doux, az olasz pedig a dolcepicante által tészen ki, amiben az édesség keserűvel, savanyúval vagy fojtóssal van megvegyítve, és ami az ízérzésben olyanforma, mint a muzsikában a szokatlan és discordánt hangokból öszvefogott hármónia; vagy a festésben a clair-obscur, chiaroscuro, németül Hagedorn és Schulzer után Helldunkel. Lásd legújabban: Sötétfehér (verseskötet, Liget, 1994). ↑

kép | William Hogarth művei, artsandculture.google.com