ARC-VONAL

Libegő B. E.-nek

volt egy idő hogy a nyelv melyet akkor
beszéltem s néha már féltem mert a „vak”
szót sodorta számra szüntelen világérzésem fájó
és az etimológiai tárban ismeretlen jelentésű jelét
akkoriban botlottunk össze B. E.-vel az irodalom
nevű folyómeder kiszáradt homokján aki valóban
és a test hűtlenségének még milyen homályába
lökve-zárva is teljes lényével lebeg léghajón-e
néha így képzelem van egymáshoz közünk
szövődik azóta is szó száll a szál kiviláglik
mint az ő papírkivágásai az éjfeketéből a lét
tisztásán élnek teremtményei madár teknős és
hullámzó kulcsolt kezek partja fölött az arc-vonal

kép | adobe.com