ÁLOM AZ IGÉRŐL ÉS AZ IGEKÖTŐRŐL
Egy ige meg egy igekötő,
már mint igekötős ige,
költözött ide,
hol lakom,
hát mondhatom,
átellenben ők laknak,
éjjel-nappal mulatnak,
táncolnak a szobákban
sárga-vörös ruhákban,
egy ige meg egy igekötő,
egy igekötős ige,
te, szólok, ne, te, ne,
szólok, de az ige
meg az igekötő
négy lábát megveti,
két fejét leszegi,
magát öszvérnek tetteti,
mi az neki;
na, mondom, hallod-e,
hő, hé, te, érted-e:
ha az ige
és az igekötő között
egy másik szó áll,
piros cipőben arra sétál,
kék kalapban,
zöld nadrágban,
prémgalléros kacagányban,
hát akkor,
te akkor,
akkor-akkor:
külön vagy össze,
kérdezem,
mit teszel akkor,
édesem,
de az ige
meg az igekötő,
hallgat a két
nyelvtani lókötő,
hol lakom, átellenben,
ott élnek ők ketten,
az ige és az igekötő
álmomban lassan összenő,
egymást el nem engedi,
négy lábát megveti,
két fejét leszegi,
magát öszvérnek tetteti:
mi az neki?