A TÖKÉLETESEN MEGKÖTÖTT CIPŐFŰZŐ
Ahogy ma reggel már kék vattás kabátomat is
magamra kanyarítva az előszobában lehajoltam
és előbb az egyik majd a másik fekete cipőm
fűzőjét szinte oda se pillantva egy-egy (két-két)
határozott mozdulattal megkötöttem ott akkor valami
semminemű s artikulált szavakban csak itt és most
megjelenő talán neuron-rezdülésnek mondható
gondolat-árny mutatkozott s áramlott át mintha
tarkómtól sarkamig gyengéd ujjbegy érintene mégis
milyen mélyen mögött bennem hogy ebben az elég
régen tanult és jól begyakorolt cselekedetemben
mennyire magabiztos vagyok és becsülni ezt
ne feledjem a siralmasan hamvába holt akarások
vagy a félbe-szerbe maradt világmegváltások
láttán is emlékezzek az előszobai tettre mint
a megvalósulás eszményi fokára már dobogtak
cipőim vittek a lépcsőkön lefelé elérhető legalsó
tökéletességig eljutok gondoltam el.