A TETOVÁLT VÁLLÚ MEG A PULÓVERES
Tudod ott az Ignotus utca sarkán
(szemben a park) egy zöldséges bódéja áll
néztem a minap reggel két harmincas
sürgölődött az egyik lilával tetovált vállú
fekete atlétában fülében karika bika-nyakán
vastag aranylánc a másik szürke-fehér csíkos
magas nyakú pulóverben mintha tél volna
rövid szakáll kefehaj kánikulai hő zakatolt
a város háztól házig. Néztem a fiúkat
s elbűvöltek. Nem is a célszerűen sebes
mozgásuk csupán ahogy mázsákat emelgettek
dinnyét kukoricát káposztát szőlőt válogattak
vízzel felöntötték a mocskos járdát műgonddal
söpörték vizesen a szemetet szálanként föl
szedegették a szétrohadt ládákat összetörték
zacskóba rakták a napernyőket kicsattintották
helyükre kötözték és összehangolták vélhető
árnyékukat – de az egész. A megállás nélküli
működésben ott párolgott-permetezett az utca
benzin-büdös terében alakot öltött a nyolc órai
világhírek borzalmai közt helyet kapott hogy
ezek ketten örömmel teszik amit tesznek
szeretik csinálni a tetovált vállú meg a pulóveres.
Nehezedett a levegő tömbje sápadt sárgára horpadt.
Elhúztam gyorsan többet meg ne tudjak róluk.