A SZEMÉLYVONAT
1999 szeptember
ma reggel hat és hét között ködölt
az erdő sötétzöld özön
alatti elem ezüstje
dőlt be a hirtelen félrerántott
függöny helyén az ablak
üvegnégyszögét vad növényi
lény sörénye dús lomb bő vizű izomzat
mint néma ár satírozta be
fönn az ég keskeny pántja
szél vállán ki-kivillant
s ahogy ott
egy hajnali hideglelős álomból kimenekülve
megálltam
hol is ki is mikor?
tán nem is az hogy ez az mire
ráérthető a rátalálás vak ríme
de mégis mintha
ráértem volna érteni vártam
kihasadt időm hulltomban is látni
oldalvást elsuhan vízszintesen
és mozdonytalan
a személyvonatot ahogy sisteregve
majd berobog Kaposvár felől