„A REMÉNY ADDIKTÍV”

Nagy András írja könyvének bevezető mondatában, hogy a remény addiktív, és azzal folytatja, hogy a történelemben és a személyes döntések indítékaként is az, s hogy erről szól könyve^[1], két sorsfonal eggyé sodródásának eseményeiről, amely Bang-Jensen dán ENSZ-diplomata erőszakos halálához, és a magyar ’56 bukásához, a lázadók sorsára hagyásához vezetett – és valóban: a remény „személyes és kollektív haláltusája” jelenik meg a könyvben, hogy végül ezt olvashassuk: az illúzió „varázslatos alapelvei között megmutatkozott a politika valóságos arca a pragmatikus, a közönyös, a halálos – de nem a hősi és jelentős halál tűnt itt át, hanem a kicsi és szörnyű és kétségbeesett. És mégis: a világ pusztult el minden alkalommal. Aztán még egy sor új bekezdésben, a záró mondat: „És ebből lett a történelem. Ami persze az illúziókról szólt. Mi másról.”

szorongató kérdés

Mert a reményt én is addiktívnak érzem (vélem), próbálom ennek a jegyzetnek a héjában is fölcsillantani, egy óhajtásban megjeleníteni, hiszen nem lehet olyan minimális, vagy akár liminális a hatása, hogy a mai nyomtatványtengerben, a politika választási kampányként dúló lidércnyomása idején ne legyen szükséges. Remélem tehát, hogy sokan (hagyjuk most a számokat!) olvassák el és értik meg, érzik át ennek a nagyszabású, tízéves kutatómunkával készült és tudományos pontossággal dokumentáló műnek a jelentését és jelentőségét. Írója megtalálta hozzá a sajátos formát, hangot és nyelvet, mellyel filozófiai és irodalmi műveltségét, írói tehetségét kamatoztatva megalkothatta. Szorongató kérdés, hogy a mai magyar társadalom, a széthasadozott, soha nem látott mértékben atomizálódott, már az önfelszámolásnál tartó értelmiség, s ezen belül az érvényesülés mentén ágáló kritika képes lesz-e értelmezni, közérdekű szellemi eseményként tárgyalni Nagy András alkotását. Képes lesz-e az elmúlt század egymásra torlódó és a köztudatig nem jutó, pusztító folyamatainak elemzését meg sem kísérlő magyar szellemi élet a könyvről érdemi diskurzust kezdeményezni és folytatni?

1. Nagy András: A Bang-Jensen ügy, Magvető, 2005. ↑

kép | vecteezy.com