A HEGYEN AHOGY A HÁROM
2000 április
a hegyen ahogy a három gyönyörű
indiai elefántfülnél terjedelmesebb lapulevelet
lengetve fűerdőn át
az idén is bőven termő vadalma mellett
bodzák kőrisek galagonyák ösvényén
hasig érő bükkönyösben a fennsíkra fel vagy le
a nyugati lejtőn hajlongó mászófáig
ahogy a három gyönyörű kislány
együtt is alig többek tízévesnél
csivogva mentek
s mögöttük egy fekete trikós
fején szürke pamacsot viselő pasast láttam
mutogatni
lepkét bogarat hangyát szellemet
felhőket habaró déli szeleket
ott a hegyen ahogy a három meg egy áthaladt
s néztem mint képet
éltem és írtam és írom mint ismerős idegen vagy
köztes mögöttes akárholos létező
zúgott köröttem zúg a panteisztikus mező
biztos és bizonytalan kínban kéjben mint testek
egymásba omolva valami egész
ahogy ment a hegyen a három gyönyörű
s lengették az indiai
elefántfülnél terjedelmesebb lapuleveleket