A HONI ROZSDA MEGFOGTA, MEGETTE – ERDEI FERENC

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet

Mert él basák és buták közepette,
Mert hiába lett acélból itt a szív,
Szép emberszívként szikrázni ha akar:

A honi rozsda megfogta, megette.
Ady Endre

Miért lehetséges, hogy a mai Magyarországon is aktuálisnak érzem Erdei Ferenc leírását a kettős szerkezetű magyar társadalomról? Vagyis hogy egyszerre találjuk meg a történeti-nemzeti társadalom és a modern társadalom alakzatait, és mintha ma is egyszerre létezne körülöttünk egy előző és egy modern struktúra…

Ezt a gondolatot már a 70-es, 80-as évek hazai szociológiája felfedezte, konkrétan Szalai Júlia és Szelényi Iván foglalkoztak a hazai polgárosodással kapcsolatban a megközelítéssel. A kettős társadalomszerkezet annyit jelent, hogy a magyar társadalomnak vannak rendies vonásai, amelyek bizonyos fokig az 1945 utáni hatalmas változások ellenére is fennmaradtak. Márkus István is beszél egy cikkében ,,utórendiség”-ről, posztrendies társadalmi sajátosságokról. Mindez mutatja, hogy Erdei elmélete valóban plauzibilis — és életében nem publikálhatta; 1974-ben Huszár Tibor tette közzé a Valóságban Erdei kézirata nyomán. Hanák Péter is hivatkozik erre, amikor az 1867 utáni magyar társadalomszerkezetet tárgyalja; tehát nemcsak a szociológiára, hanem a történettudományra is döntő hatással volt Erdei elmélete.

De a modernizációs átrétegződések, szerkezeti-strukturális átrendeződések sohasem mennek végbe ,,tiszta” módon, hanem folyamatosan zajlanak, még van a régiből, miközben már működik az új. Akkor miért ez a hangsúlyos kettős szerkezet-érzés itthon?

Először nézzük meg, mit értett Erdei ezen a bizonyos rendiességen, és hogy mi maradt ebből az 1945-ös társadalomfejlődésben. Erdeinél rendi társadalom, ahol nem a piacra vonatkoztatva strukturálódnak a társadalom tagjai. Nem az számít, milyen piacképes javakkal rendelkezik valaki: tőkével, munkával, földdel — és mivel sem a piaci társadalom, sem a Max Weber-i bürokrácia nem jutott uralomra, nem a piac strukturálta a társadalmat. Erdei tanulmánya idején a rendi társadalomszerkezet az embercsoportokat gazdaságheteronom tényezőkkel strukturálta — társadalmi megbecsüléssel és presztízzsel.

tőkével, munkával, földdel

Amikor a feudális társadalom kialakult, volt elképzelés arról, hogy mely embercsoportok mennyire fontosak. Az arisztokrácia, ezen belül a főnemesség, köznemesség, papság, paraszti rend, polgárság. És így strukturálódott a társadalom. 1867 után felszámolták a jobbágyságot, megindult egy piacgazdasági fejlődés, a rendi társadalomnak lényegében vége, de a rendi társadalom — bár jogilag megszűnt — a konvenció révén fönntartja a rangokat, amelyek még strukturálnak. Tehát a mobilitási lehetőségekben, a kommunikációs rendben, a presztizseloszlásban, hatalomeloszlásban például a parasztság továbbra is alávetett és kiszolgáltatott. Az uralmi rendben és a kulturális rendben is alsó pozíciókat foglal el. Az emberek életlehetőségei továbbra is attól függnek, hogy hová születtek, és nem attól, hogy milyen a piaci helyzetük. Például a két világháború között, ha valaki nemesi családból származott, gazdagabb életlehetőségei voltak, mintha paraszti családból jött. Erdei felfedezte, hogy a magyar társadalom keverék társadalom. Egyfelől számít a piaci helyzet, hiszen kimutatta, hogy megindult egy paraszti polgárosodás a monokultúrás paprikatermesztő, hagymatermesztő alföldi városokban, másfelől megmaradt az uradalom, a nagybirtok, amelynek cselédsége kiszolgáltatott a földesúrnak. Az 1945-ös földosztást nemsokára követi a téeszesítés, és belecsöppenünk egy tervgazdaság irányította társadalomba, ahol a strukturálódás szintén nem piacfüggő. A vezetés azt hiszi, hogy tervszerűen rendezi be a társadalmat, és ehhez meg kell határoznia, hogy az embercsoportokat milyen elvek alapján tagolja. Miután a társadalomnak nincsen autonóm része, mindenki egy bürokratikus struktúrában helyezkedik el, s az emberek foglalkozási ágak szerint csoportosulnak. A hetvenes években is kimutatható volt, hogy egy textilipari mérnök fizetése alacsonyabb, mint a kohászatban dolgozó kollégájáé, minthogy az ötvenes években az országot a vas és acél országává akarták tenni. A 70-es, 80-as években újra aktuálissá válik Erdei koncepciója a kettős társadalomról, mert a második, illetve harmadik gazdasággal megindul egy bizonyos gazdasági autonómia, kialakul egy sajátos agrárpiac, és az agrártársadalmon belül elindul a differenciálódás. Szelényi Iván és Juhász Pál kidolgozta a megszakított polgárosodás elméletét; a gazdaságban megjelennek a piaci elemek, és elindul a polgárosodás — de van az állami rendszerben hierarchikusan elfoglalt pozíciók szerinti strukturálódás.

A folyamat áthúzódott napjainkig: a mai magyar társadalom lényegét tekintve piaci alapon működik, bár a piaci intézmények még nem épültek ki. Erdei mit tudott politikusként hasznosítani abból, amit szociológusként megfogalmazott?

Paraszti osztályból származott, de polgárosodó fölsőparaszti osztályból; szülei parasztvállalkozók voltak. Otthonról hozza hallatlan realizmusát. A paraszti társadalom szociológiájáról huszonévesen is eredetien gondolkodik — ugyanekkor indul politikusi pályája. Korán leírja a politikai hitvallásnak is tekinthető gondolatot: „parasztnak megmaradni nem szabad, de hiszek az emberben, aki paraszt”. A makói hagymaszövetkezet fizette külföldi tanulmányútját. Nyugat-Európában aztán látta, hogy ott is vannak földművesek, csak ott ez a foglalkozás megszabadult a rendies alávetettségtől. Ahogy azt mondják valakiről: költőnek született, Erdeiről kijelenthető: szociológusnak született — lényegében nem volt teoretikus ember.

De egy későbbi kifejezéssel élve kritikai szociológus volt, méghozzá olyan aktívan, hogy gondolatait politikai cselekvésbe akarta fordítani…

Ezért vett részt a Márciusi Front szervezésében, és miután a népi, illetve agrármozgalom szocialista mozgalom is, Erdei Lenint olvasott, s amikor eljött 1943 és a szárszói találkozó, teoretikusan is válaszolni akart a kérdésre, hogy Magyarországon miért nincs kifejlett kapitalizmus, s hogy merre lehet előre menni. Megfogalmazta a kettős társadalom koncepcióját, és reflektált a marxi termelőerő és termelési viszonyok fogalmára. Hajnal István munkásságára támaszkodva kitalál egy teorémát. Eszerint a nyugati társadalmakban a termelési viszonyok állapota és a társadalmi állapot egybeesik, Magyarországon meg szétvált. Éppen ez a kettős társadalmi szerkezet lényege. A termelési viszonyok kapitalizálódnak, de a társadalmi állapot rendies. 1943-ban Erdei már annyira a szocializmus felé néz, hogy nem látja a polgári társadalom esélyét.

nincs kifejlett kapitalizmus

Erdei politikusi karrierjének fényében hogyan értelmezhetjük beszélgetéseink mottóját: ,,a honi rozsda megfogta…”?

A honi rozsda ebben az esetben vörös rozsda volt. A két világháború között ugyanis a liberális gondolkodás válságba került, mondhatnánk megbukott, és a legjelentősebb gondolkodók balra fordultak. Ki gondolná T. S. Eliotról, hogy baloldali volt? Mások elmentek jobbra, a fasizmus irányában. Kik voltak liberálisok? Polányi vagy Hayek… Ebben az időben a szellem baloldalon volt, valóban. Így amikor Erdei 1943-ban kijelenti, hogy Magyarországon a polgári társadalom formátlan, vagyis nincsenek meg azok a társadalmi szerkezetek és szervezetek, amelyek a társadalom működését simulékonnyá tennék — ugyanazt mondja, mint Déry Tibor a Befejezetlen mondatban… A 43-as szárszói beszéde egyértelműen azt jelenti, hogy a marxizmus felé van a megoldás. Az új helyzet 1945-ben kezdődik, de biztos adataink vannak arra, hogy a Moszkvából hazajött elvtársak már 44-ben útitársnak tekintik. Mint tudjuk, belügyminiszter lesz, a Nemzeti Parasztpárt vezetője, eljön 48, 49, 50… és Erdei a legsötétebb Rákosi-időkben miniszter. Ennek megértéséhez látnunk kell: a 20. század úgy meggyötri az értelmiségit, olyan kataklizmák jönnek elő az első világháborúval, hogy a legéteribb filozófusokon is eluralkodik a szenvedély: elképzelt világrendjét a valóságban is megteremtse. Hajlandó reális társadalmi mozgalmakba belelátni az eszméit. Igen, ezekről a mozgalmakról aztán kiderül, hogy monstrumok és pusztítóak.

Tehát megint egy ,,tipikus” értelmiségi reakcióval, magatartásmóddal találkozhatunk?

Egy értelmiségi rendet akar teremteni a világban — először persze a saját fejében. Amikor szembekerül a ténnyel, hogy a világ nem olyan — különféle módokon reagál. Bekövetkezhet a menekülés a világtól: vissza az ártatlan természetbe vagy az egyszerű emberek közé. Menekülés lehet a vallás. De amiről én beszélek, az sajátos menekülés. Menekülés úgy, hogy a realitásba beleképzeljük a rendet. Ez mérhetetlenül tragikus, és az én olvasatomban Erdei Ferenccel is ez történik. Nyilván — dán tapasztalatai nyomán is — tudta, hogy a parasztoknak szövetkezniük kell, látta, hogy a téesz szervezése erőszakosan folyik, de talán azt gondolta, hogy legfeljebb egy kicsit előremegyünk és utolérjük a nyugati szövetkezeti társadalmakat, hogy ez még jobb is lesz, mint a nyugati, mert kiküszöbölhetők a tőke garázdálkodásai — és itt csatlakozik Erdei az eddig tárgyalt tragikus hőseinkhez. Ők többnyire emigrációba kényszerültek. Erdei sem a külső, sem a belső emigrációt nem választja, hanem elfogadja a realitásokat, és próbál valamit tenni, hogy mentsük, ami menthető. Ezáltal maga is alkatrészévé válik egy embertelen rendszernek.

Erdeit közben barátok vették körül. Ők hogyan ítélték meg választását?

Erdei a szegedi jogi karra jár 1929-től, és itt szövődik barátsága Reitzer Bélával és Bibó Istvánnal. Ez a hármas gyönyörű jelképe az Erdei képviselte paraszti osztálynak: Bibó képviseli a történelmi középosztályt és Reitzer a zsidó polgárságot. Megmaradt a fiatal barátok levelezése, amint küzdenek a világgal és felelősséget éreznek Magyarország sorsa iránt. A leginkább kerek személyiség közülük Erdei, akiről Bibó azt mondja, hogy tudott késsel-villával enni, és tudott enni bicskával hagymát és szalonnát. Látta őt parasztokkal és grófnőkkel beszélni és minden helyzetben sütött Erdei személyiségének ereje.

1945 után elválnak útjaik, mert Erdei szerint csak a nyugati kapitalizmus vagy a szovjet szocializmus között lehet választani. Bibó pedig úgy gondolta, hogy van harmadik út. De Bibóra nagy hatással volt Erdei. Reitzer Béla volt hármójuk közül az a feminin alkat, aki érzékenységével, kifinomultságával átélte a zsidó sorsot, és csüngött a barátain. Reitzerék szalonjába jártak a fiatalemberek, az ő könyvtárukban ott volt a század eleji polgári radikálisok sorozata, a társadalomtudományi könyvtár.

átélte a zsidó sorsot

Hogyan értékelte Bibó az Erdei által választott utat?

Erdei nem volt annyira szenzibilis a szabadságjogok és a nyugati demokrácia iránt, mint Bibó. Bibó szentül hitte, hogy a nyugati szabadságvédő technikák — a parlamentarizmus, a független bíróságok stb. — kiküszöbölhetetlenek, mert ezek nélkül nincs szabad társadalom. Erdei hajlamos volt a szociális haladásért eltekinteni a szabadságjogoktól. Az ötvenes évekből nem nagyon maradt fenn értékelés, de az interjúkban Bibó visszatekint Erdei „eltévelyedésére” — és Bibó fölmenti Erdeit. Megérti Erdei útját, noha az nem az ő útja. Meglehet, példaszerű ez a magatartás, manapság kevesen követik. Ne felejtsük el, hogy ’56-ban Erdei újra miniszter, és ott van a Maléter vezette küldöttségben Tökölön, őt is letartóztatják, de őt az oroszok szabadon engedik — érdemei miatt. Később visszavonul a politikától, könyvet, tanulmányt ír, az Akadémia főtitkára lesz. Nem látott más alternatívát, és hitte, hogy a szocialista rendszer lassan demokratizálódni fog.